Mit szólnál egy kis "szecsuhoz"? - szecsuáni csirkemell

Mindig nagy bajban vagyok azzal, hogy mit főzzek Krisztiánnak, magamnak diétásat készítek, de őt nem akarom erre kényszeríteni, ezért azt kap amit csak szeretne. Persze mindez csak akkor igaz, ha hajlandó is kitalálni a menüt, ezért sajnos szinte egyfolytában nyaggatnom kell. Most hétvégén sem volt ez másképp, már legalább ötször szóltam, hogy találja ki mit enne, mert másnap be kell vásárolnom és főznöm kell.
Leült a Drágám a gép elé és nézegette a receptkönyvemet, majd jött a kérdés: Lehet már szecsut csinálni? - nem mintha az év más részében beszerezhetetlenek lennének az alapanyagok, de ki szoktam várni, amíg eléggé lemegy a paprika ára ahhoz, hogy nem menjen rá a gatyánk is egy ebédre.
Mindennek sztorija van: egy ismerős párral néhány éve elmentünk Győrbe egy kínai étterembe, mindenki teljesen odáig volt a keleti ízekért, de Krisztiánom az a fajta ember aki egy két kivételen kívül (bolognai spagetti, gyros, mexikói csirkés burrito) inkább a jó magyaros fogásokat részesíti előnyben. Szegénykém nyűglődött, hogy mit egyen, mert ez nem az ő világa. Végül a Szecsuáni csirkét javasolták neki, és csodák-csodája bejött, sőt imádta. Olyannyira hogy otthon addig-addig mondogatta, hogy ő olyat akar enni, mint Győrben, amíg neki nem álltam a keresni a megfelelő receptet. És ez volt a baromi nehéz meló, mert az én Kedvesem borzasztóan finnyás, tehát nem jöhetett szóba olyan recept amiben sárgarépa, borsó, gomba, vagy káposzta van, mert ezekre rá sem néz. Végül hosszas kutatómunka árán rátaláltam a tökéletesre, amit kicsit a saját ízlésünkre alakítottam, így megszületett az első otthon készült "kínai" fogás, amit Krisztián is örömmel eszik.

Szecsuáni csirke

Hozzávalók:
40 dkg csirkemellfilé
30 dkg paprika (fele kápia, fele lecsópaprika)
1 db hegyes erős paprika
3 db újhagyma
2 gerezd fokhagyma
0,5 kk őrölt bors
2 ek olaj (legjobb a mogyoró hozzá, de ennek hiányában a napraforgó is megteszi)

Páchoz:
2 ek szójaszósz
2 ek száraz fehérbor
2 ek étkezési keményítő

Ízesítéshez:
2 ek chiliszósz
3 ek száraz fehérbor
2 ek étkezési keményítő
6 ek szójaszósz

Leírva elég macerásnak tűnhet, de érdemes időt fordítani az alapanyagok előkészítésére, mert a maximális ízhatás csak akkor érhető el, ha tényleg beleadjuk szívünket-lelkünket.
A csirkemellet 2-3-ba szeleteltem, majd ezekből vékony (tényleg vékony: 2-3 mm vastag) 5 cm hosszú csíkokat vágtam. A pác alapanyagait összekevertem, a felcsíkozott pipimellekre öntöttem, jól összeforgattam és félretettem, amíg a zöldségeket aprítottam.
A paprikákat szintén kb. 5 centi hosszú, 2-3 mm széles csíkokra vágtam, az újhagymát felkarikáztam, a fokhagymát pedig gyufaszálra aprítottam.
Az olajat felforrósítottam a wokban (a lényeg hogy tényleg forró legyen), majd átpirítottam először a borsot, majd a bepácolt hús csíkokat. 2-3 perc alatt mire kifehéredett meg is puhult a pácnak köszönhetően és már kis is szedtem egy tiszta tányérra.
A visszamaradt olajba került a paprika, újhagyma, fokhagyma, amit szintén egy-két perc alatt átpirítottam, így megmaradt a zöldségek roppanóssága (talán valamennyi C vitamin is maradt benne, bár ebben közel sem vagyok biztos). Végül hozzákevertem az előzőleg félretett megpirított pipi csíkokat, ráöntöttem az ízesítéshez összekevert szószt, átkevertem az egészet és már kész is lett az ínycsiklandozó ebéd. (Nem véletlenül maradt ki a receptből a só, ugyanis nem kell bele, mert a szójaszósz eléggé sóssá teszi az ételt.)
Jázminrizst főztem hozzá, mert hiába tértünk át a sokkal egészségesebb barna rizsre, ehhez viszont szigorúan kötelező a pergő, fehér, bódítóan illatozó jázminrizs.