2016. május 19.

20. hónap

Kimerítő a bölcsis élet, ha rosszul alszik délután már este 7-kor kidől


Mielőtt Inditől elbúcsúztunk velem aludt az ágyunkban, a 160 cm széles ágyról is képes volt kitúrni (rendhagyó alkalom volt), apa pedig füldugóval az ő szobájában.



Elővettem a Cobrát, hogy kitisztítsam és meghírdessem, de Gréta amint meglátta a mózest úgy érezte, hogy bele kell másznia, hiszen még nem is nőtte ki...


Először kóstolt fagyit. Jelentem ízlett neki :D

Bicajozás a Papával (2015-2016)



Motorozni jó


És imádjuk a pitypangokat




Na ki szereti a sütit? (Mama a cinkostárs)









Kor: 
20 hónap (sőt lassan 20,5)

Súly: 
11,9 kg tegnap mérték a bölcsiben (ruhástól, pelenkástól)

Fogak: 
16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, amik már beindultak, magukkal hozva a nyugtalanságot, ömlő nyálat, szájban turkálást, náthát, köhögést és az újbóli éjszakázást)

Egészség/betegség: 
Mióta Gréta bölcsis, szinte folyamatosan náthás. Amint péntekre elmúlik a színes orrfolyás legkésőbb 5 nap múlva újra kezdődik. De erre fel voltunk készülve, és ahogyan láttam a többi gyereknek is ősztől tavaszig egyfolytában folyik az orra. A köhögése nagyon aggasztott így levittem a gyerekorvosunkhoz, hogy hallgassa meg, de kiderült, hogy teljesen tiszta a tüdeje, nem hallani semmit, valószínű hogy a fogzás miatt a garat felé hátra csorgó hihetetlenül nagy mennyiségű nyáltól köhög. Most, hogy hazajöttünk a pünkösdölésből kitört Grétán az első bölcsiből hazahozott betegség: vírusos torokgyulladás. Pünkösd hétfőn közel 40 fokos láza volt, szerencsére csillapítható, másnap levittem a gyerekorvoshoz, hólyagos a torka és a füle is piros, de mára sokat javult, már eszik, iszik rendesen és a láza is lement.

Magasság: 
Kb. 89 cm, ebben a hónapban nem tudott nyugton maradni a mérce előtt, így nem tudtam pontosan lemérni.

Ruha, pelenka: 
Ruhákból már csak nadrágokból hord 86-os méretet (ugyanis a lábai rövidek), minden másból már áttértünk a 92-es méretre . Pelenkákból 4-es méretet hord. A nagyi márciusban vett neki új félcipőt tavaszra (DD Step), mert a 20-as csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 
A bölcsiben állítólag nagyon jól eszik, nincs rá panasz. Amikor jövünk hazafelé mindig betérünk a pékségbe és kap ezt-azt (nosztalgia kiflit, croissant, perecet), amit szinte mindig teljesen bepuszil. Annak ellenére, hogy állítólag nagyon jól eszik a bölcsödében vannak olyan esték, amikor ledöbbenek, hogy mennyi minden fér a pocakba (2 virsli, 1 szelet kalács, 1 banán és néhány szelet sajt pluszban). Hétvégéken előnyben részesíti a főzelékeket az ebédnél, kevés husikával. Szereti az édes ízeket, de péksütiből inkább a sós változatra voksol (nosztalgia kifli, sajtos perec). Vizet, babateát és gyümölcslevet vegyesen kap, a bölcsiben fogalmam sincs mennyit iszik, onnantól kezdve hogy elhozom még fél liter minimum lecsúszik neki. Reggel, másfél deci tejet kap még otthon (a bölcsiben is van tej/kakaó/tejeskávé minden nap a reggelihez), este pedig átlagosan 2-2,5 decit iszik meg lefekvés előtt.

Beszéd: 
Látványosan toporgunk egyhelyben...Bár vannak beszédre utaló jelek, de nem változik semmi, mondja az ő maga nyelvén ha pedig kérdezünk valamit inkább megmutatja, de dafke se mondja ki a szavakat. Ugyan a hónapban már néhányszor elhangzott tudatosan az Apa, de aztán kipipálta, hogy ezt is tudja, és azóta se mondja. Leginkább szisz, cisz, dejdejdejdejdej, babababababa, mamamama a gagyogás és babanyelv témája. Továbbra is mutogat és közben hallatja az idegesítő öhöhöh hangsort, ami től néha már teljesen kifekszem, főleg ha nem tudunk rájönni, hogy mit akar tulajdonképpen. A dadusok szerint egész nap be nem áll a szája. Ha valamit nem szeretne vagy fél valamitől (lábköröm vágás) akkor jaj-jaj-jaj-jaj felkiáltással próbálja megúszni a dolgot. Nekem is csak akkor mondja, hogy Anya, ha sérelem érte és anyatámaszra van szüksége, egyébként véletlenül se hívna Anyának. Közben új szót tanult, és a jelentését is tudja: szia! Ha köszön, elköszön pá-pát int és szépen érthetően köszön is szia felkiáltással (meg kell zabálni, olyan cuki!)


Kedvenc játékok: 
Nagy kedvenc lett a Dupló. Egyre jobbak a finommototros képességei, az összerakós, illesztős játékokkal is egyre jobban boldogul. Megtanulta összerakni a dupló darabokat, mostanra már tornyot is tud egyedül építeni. Próbálgatja a ceruzákat és mindenfélét irkafirkál a papírra. Imád labdázni, az a legjobb móka ha közösen Apával 3-asban labdázunk. Hatalmasakat sikongat, kurjongat, annyira tetszik neki.

Kedvenc elfoglaltságok: 
Már egyre kevesebbet nézegeti magát a tükörben, de az öltözködés továbbra is a mindene. Már régóta nem csodálkozunk rajta, hogy otthon sapkával a fején, jön-megy, felveszi a mellényét, vagy a mi ruháinkat húzza a fejére, teríti magára palástként és parádézik nekünk. Szerencsére egyre kevesebbszer szórja ki a komódból a szőnyegre és hurcolja szerte-szét a lakásban a tiszta-összehajtogatott ruháit, viszont a pakolási mánia megmaradt. Meglepődve vettem már észre a böcsiből hazafelé indulva hogy a bölcsis hátizsákjában benne van az otthoni majdnem kiürült Sudocream. De pl. amikor hazaérünk máris megy be a szobába és kis labdát, duplót, plüss játékot hoz ki, hogy a szatyrokba rejtse (amiket még lehetőségem sem volt kipakolni, mert kergetem Grétát, hogy levetkőztessen és kezet mossak neki). Nagy kedvenc lett a kismotorozás, eddig mindig másét "tulajdonította el", ha a kis tulajdonosa éppen nem ült rajta a téren, játszótéren, de a múlt héten vettem neki is egyet, így már nem kell másét elvenni és nem csak Tatán a mamáéknál fogja tudni hajtani a kismotort.

Amit nagyon nem szeret: 
Ha el kell búcsúzni. És ha nem kaphatja meg azonnal amit akar. Tulajdonképpen mindentől kikészül, amikor nemet mondunk Neki :(

Összefoglaló:
A bölcsis élet jelentős változást hozott az életünkbe. Ha éppen nem ébred föl Gréta éjszaka és/vagy hajnalban  (ez mostanában elég ritka) akkor én a reggeli indulásnál már nem is szoktam találkozni vele, akkor Apa kelti fel 7-kor, egy kis ágyban héderelés, nyújtózkodás és tejecske ivás után felöltözteti, babakocsiba ülteti és elviszi a bölibe. Én munka után egyből rohanok érte, és legkésőbb háromnegyed 4-kor már be is tudok menni érte. Látom már rajta, hogy berögződtek a rutinok, mielőtt jön hozzám az ajtóba elpakolja a játékot amivel játszott, aztán fut hozzám az ajtóba, szólok neki, hogy hozza az alvós mackóját, azt még megkeresi és máris bújik hozzám. Öltözködés közben kitúrja a táskámból a sportkupakos palackot (mindig viszek neki inni, mert hiába mondják a gondozónők, hogy sokat iszik napközben, elkéri a poharát, délután mégis nagyon ki van száradva, addig nem is tud megnyugodni, amíg nem kap inni). Hazafelé menet betérünk valamelyik pékségbe, mert rendszerint éhes is, mire érte megyek, bevásárolunk utána pedig haza és/vagy játszani megyünk a barátokkal. Ha haza megyünk az a rosszabbik verzió (ha esik, rossz az idő vagy muszáj főznöm), mert délutántól a lefekvésig csak nyűglődés van, Gréta ki akar menni, nyüszít, vergődik, sokszor sírásba és hisztibe fullad a nap. Ez kifejezetten azért rossz, mert hétköznapokon csak azt a 4 órát tudom vele tölteni amikor neki már mindenből elege van és ordít, visít, ahogy a száján kifér. A katasztrófa az, ha főzni is kell, mert ő még nem érti meg, hogy fél óra múlva végzek és utána játszunk. Nem működik sajnos a lehajolok hozzá, kézbe veszem, megnyugtatom, játszunk egy kicsit módszer sem, mert amint letenném, vagy indulnék ki a konyhába rögtön ordít újra. Bevallom nagyon fáradt vagyok, mert még mindig kelni kell éjszaka, sokszor volt rá példa, hogy 4 óra után már vissza sem tudtam feküdni, mert 20 percenként sírt fel, 6 kor pedig amúgy is kelni kellett. Nem tudom, hogy hogyan kellene jobban logisztikázni a napokat, de valamit tennem kellene ez ügyben. Az "énidőm" kizárólagosan akkor jön el, amikor Gréta anyukámékhoz egyedül megy el egy délutánra vagy ott alszik náluk. Bár 10 hónap kihagyás után végre újra sikerült eljutnom fodrászhoz (hip-hip hurrá!!!!), de ezen kívül mást nem sikerül összehoznom, néha  külön főzőcskézés is nagyon nehezen kivitelezhető, az meg teljességgel kizárt, hogy eljussak akár edzeni, akár futni (azok után hogy hónapok óta nem mehetek egyedül wc-re és nem fürödhetek egyedül ez már kifejezetten luxus lenne). Most , hogy így kipanaszkodtam magam visszatérek Grétához :P :D
Szóval jó dolgokat is hozott az életünkbe a bölcsőde, pl. alvásnál már sem kézbe venni nem kell, sem mellé feküdni, csak betenni az ágyába (van hogy ő mászik be), megfogom a kezét, vagy ha oldalra fordul akkor a hátát és 2 percen belül alszik is. Egyre ügyesebben eszik egyedül kanállal (bár még mindig előfordul, hogy még azelőtt megfordítja mire a szájához érne vele). A testrészek tanulásában ebben a hónapban tovább léptünk (fej, haj, szem, fül, orr, száj, fogak, pocak, cici, kéz, láb, popsi) a legújabb pedig a váll. Ügyesen mutatja a kezeivel, a mondókát "Borsót főztem, jól megsóztam..."
Hihetetlen kis partyarc a csajszi, úgy rázza a zenére a kézét, popsiját és az egész kis testét, hogy az valami hihetetlen, elolvadunk tőle! (Nagy kedvenc az Alma együttestől a Mennyi selymes puhaság, a Ma van a szülinapom és az Apacuka együttestől az Épít a mester egy kis házat és a Habos kakaó. Ezenkívül korlátlan mennyiségben jöhet Vuk, és gyerekdalom, mondókák.)
De nem mindig csupa cukiság a helyzet. Eddig is tudtuk, hogy hihetetlenül erős akaratú gyerek, de kezd kibontakozni előttünk, hogy a dackorszak küszöbén állunk és mit ne mondjak, cudar világ következik, nagyon nehéz dolgunk lesz vele.


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...