2017 nyár összefoglaló

Rengeteg minden történt a a legutóbbi összefoglaló óta. Eltelt az egész nyár, és mi sodródtunk az eseményekkel.

Szóval, amint beköszöntött a június a bölcsődében egyik napról a másikra bejelentették, hogy megkezdik a bölcsőde felújítását. (Erre már egy éve készültek, maga a felújítás ténye nem ért váratlanul minket, de minden más igen, a bejelentéstől kezdve már csak 1 hét volt hátra, hogy bizonytalan időre mindenki megoldja a gyereke(i)). Bár a szülői értekezleten azt állították, hogy ezt a munkát a kivitelező 5 hét alatti határidővel vállalta és bónuszból még kaptak rá egy hetet, ugye mondanom sem kell, hogy az események kicsit sem így alakultak. Hogy ne érhesse szó a ház elejét kijelöltek egy bölcsődét a város másik végében, ahová önerőből nem tudtuk elvinni Grétát, korábban már részleteztem, hogy hajnali háromnegyed hatkor kellett volna felülnünk a buszra, hogy odaérjünk és vissza a munkába. Nálam ez már kimeríti a gyerekkínzás fogalmát, így szóba sem kerülhetett, hogy 5-kor kiverjem szerencsétlen gyereket az ágyból. 3 hét "rendes" bezárás után következett volna az elvileg 3 hetes helyettesítő bölcsőde - amíg az ottani gyerekek a szintén rendes nyári szabadságukat töltötték. (Ezalatt az idő alatt Zsuzsi barátnőm furikázott oda és vissza minket minden nap). Mielőtt még letelt volna  a 3 hét, jött az értesítő, hogy nem végeznek a munkálatokkal - mily meglepő...😒 - még 2 hétig maradni kell a cserebölcsiben, miközben, az ottani bölcsisek is már újra elkezdenek járni, majd újabb 2 hetes határidő kitolás következett. A hosszabbításokban már nem erőltettük a cserebölcsit, bár Zsuzsi továbbra is felajánlotta a fuvart, de Grétára elég negatívan hatott. Míg végre szobatisztaságra szoktattam abban a 3 hétben amíg a "rendes" nyári szabadságát velünk töltötte itthon, addig amikor bekerült a cserebölcsibe folyamatosan bepisilt, bekakilt. Ezek nem véletlen balesetek voltak, azok simán belefértek volna, hanem egész napos folyamatos esetekről - és hétvégéken újra minden balesettől mentes volt. Szóval a probléma oka a bölcsődében volt és mivel Gréta szeptembertől óvodába készült nem hagyhattam hogy a szobatisztaság kérdésében újra visszaessen, valamint lelkileg is stabilnak kellett maradnia, mielőtt ilyen nagy változás történik az életében. Anyukám a 10 hetes zárva tartás alatt összesen 2 hetet vigyázott Grétára, Krisztián 1 hetet volt vele kettesben, hármasban 1,5 hetet voltunk itthon együtt, 1 hetet kényszerűen már állományban voltam itthon vele, aztán kikönyörögtem 1,5 hét távmunkát (ez önmagában is lehetne egy kerek sztori, de inkább nem részletezem, hogy miként lett kissé ingatag az állásom emiatt). Végül alig több, mint egy hétre visszament még a félig felújított bölcsődébe, összevont csoportba, vendégül látva a dózsakerti bölcsődéseket is (mert náluk is épp felújítanak).
Mi az igazság? - Soha nem volt szó 6 hetes kivitelezési határidőről. A vállalkozótól tudom, hogy az eredeti szerződés októberi kiviteli határidővel íródott alá. Ergó a lincshangulat elkerülésének érdekében pofátlanul bele lehet hazudni a szülők képébe. Nem én voltam az egyetlen elégedetlen, elkeseredett, kétségbeesett szülő, sokaknak megkeserítette 2017 nyara az életét.
Egy nem egész 3 éves gyereknek nem lehet kulcsot akasztani a nyakába és szélnek ereszteni reggel, hogy majd délután összeszedjük, valahonnan... Még az általános iskolások nyári elhelyezése is nagy gondot okoz a szülőknek (pedig őket rövid időre már egyedül lehet hagyni - fél óra-, de még őket sem hagyhatjuk egész napra egyedül), nemhogy egy vagy több három év alatti kisgyereké.
Jó dolog a felújítás, szuper, hogy szebb és energiatakarékosabb környezetben vigyáznak-, foglalkoznak a gyerekeinkkel. De mindezt ész nélkül csinálják, ellehetetlenítve a családok, a szülők életét. Egyszerre belecsapva az összes azonos környéken lévő intézménybe. Gyanítom, hogy a döntéshozók között olyanok vannak, akiknek vagy nincsen gyerekük, vagy ami még esélyesebb van egy zsáknyi pénzük, amiből játszi könnyedséggel fogadnak fel egész nyárra bébiszittert, avagy nem okoz gondot, ha anya elveszíti emiatt az állását, hiszen, ha egész életében nem dolgozna, akkor azt sem érezné meg a családi költségvetés.
Szerencsére túléltük azt az időszakot, nem mondom hogy könnyű volt, magam nevében mondhatom, hogy sokat sírtam és idegeskedtem, de végre eljött a szeptember az óvodakezdés és a nyugalom időszaka.

"Anya színezd ki a körmömet!"

Így várja a Papát és a Mamát.

Sajnos a nyáron sem jutottunk el sehova nyaralni, éppen elég volt a logisztikázást megoldani, de a jövő nyárra már mindenképpen ezt is beiktatjuk. Idén a győri állatkertet látogattuk meg június végén.  Ez azon felül, hogy remek családi szórakozás volt, egyfajta próba is arra, hogy egy-egy napra elhagyható e a délutáni alvás, de erre majd később kitérek. Korán reggel felültünk a vonatra, egész jól bírta Gréta az 1 órás vonatutat de azért vittünk mesekönyvet és az utolsó 20 percben Dr. Seusst olvastunk oda-vissza. Az állatkerti séta nagyon élménydúsra sikeredett, aznap pont kiszökött egy majom a ketrecből, izgalmas délelőttje volt neki is, mert az oroszlánok kifutójánál ugrált a fák ágain, amikor az állatgondozók befogták. Nagyon vonzotta az állatkerti játszótér Grétát de mivel bőven 30 fok felett volt a hőmérséklet, árnyék pedig egy szál se, úgyhogy  naptej és napkalap mellett sem gondoltam úgy hogy ez elégséges lenne ezért egy gyors körülnézés után tovább is terelgettük.
Minden állat nagyon érdekelte, alaposan elfáradt, a vasútállomásra menet a buszon ülve el is aludt - ezzel megbukott az egy-egy nap délutáni alvás nélkül kísérlete. Közel egy órát aludt rajtam a vasútállomáson és hazafelé a vonaton ébredt csak fel.
Idény nyáron többször is kijutottunk a strandra. Ha emlékeztek még Gréta őszi-tél víziszonyára egy igazi csoda volt, hogy egész délutánokon át pancsolt pacsált, már az sem zavarta, hogy a haja vizes lett. Képek sajnos nem készültek, minimál strandfelszereléssel mentünk ki minden alkalommal, hogy
a lehető legkisebb esély adjunk arra, hogy valamit ellopjanak tőlünk.

 

A nyári óvodai szülői értekezleten kiderült, hogy Gréta nem abba az óvódás csoportba került, ahova szerettük volna és kértük, hanem a másikba. Akkor rettentő csalódott voltam, hiszen a nyílt napon a piros csoportos óvónénik voltak a szimpatikusabbak, oda került szinte az összes ismerős kisgyerek is. A zöld csoportba viszont drága Böbe barátnőm kislánya bekerült, szóval legalább egyetlen ismerős archoz legalább fordulhatunk. Mantráztam magamnak, hogy jó lesz ez így, a bölcsőde után már minden csak sokkal jobb lehet és Grétát is elkezdtük felkészíteni, milyen jó, hogy ő már ilyen nagy lány, nemsokára óvodás lesz, a nagy gyerekekkel együtt fog az óvodába menni, ahol sok új gyerek lesz, lesz 2 óvónéni akikkel sokat fognak játszani, és rengeteg új játékkal játszhat majd.
És ami még nagyon fontos el kellett érnünk a szobatisztaságot a  nyár végére, mert ugyan törvényileg nem elvárás, hogy az óvodás gyerekeknek szobatisztának kell lenniük, de itt már nincsenek meg azok a feltételek (pelenkázó, kád) , mint a bölcsődében, így kicsit kényszerű elvárás a szobatisztaság a kezdésre.
Igazság szerint hagyni akartam Grétát, hogy magától akarja levenni a pelenkát, de bele lettünk kényszerítve egy olyan élethelyzetbe ami elvárta, hogy 3 éves korára ténylegesen szobatiszta legyen.
Itthon egy 3 hetes küzdelem volt míg elértük ezt az állapotot, addig jószerével minden úszott a pisiben és párszor  megmutatta, hogy hogyan tud kakival mázolni, de a 3. hét végére teljesen szobatiszta lett nappalra (és a nappali alváshoz is). Képes lett volna ő erre már korábban is, hiszen a bölcsődében már produkált teljesen balesetmentes délelőttöket, úgy hogy jelezte mikor kell pisilnie, itthon mégsem akarta, itthon ő anya kicsi babája akart maradni. Megmutatkozott Gréta igazi jelleme a pelenkáról való leszokás során, ő tűzön vízen át véghez akarja vinni az akaratát, nem számít a jó szó a beszélgetés, a kérés - mint a faltörő kos megy előre és csinálja azt amit kitalál.
Kezdetben 5! percenként pisilte össze magát (nem csak úgy tessék lássék egy kis foltocska, hanem úgy Istenigazából tocsogott benne), úgy hogy a bili folyamatosan ki volt készítve és én is gyakran (NAGYON gyakran) kérdeztem, hogy kell e pisilnie, de ő dacolt kitartóan. Volt olyan nap, hogy abba kellett hagyni a próbálkozást, mert nem volt már tiszta ruhája, mindent összepisilt, és a kimosott ruhákból még egyik sem tudott megszáradni. A második héten már jobb volt a helyzet, akkor már hallgatott a jó szóra és már csak ténylegesen balesetek fordultak csak elő, a harmadik hétre pedig teljesen szobatiszta lett. Mindig nagyon megdicsértük és minden bilibe, wc-be sikerült produktum után felragaszthatott egy matricát az ő "dicsőség táblájára".

A dicsőségtábla

A nyáron férjhez ment az én kishúgom is. Ezért is szerettük volna elérni, hogy Gréta 1-1 napot meglegyen délutáni alvás nélkül, mert 2-kor kezdődött az esküvő, aztán a jó szerencse úgy hozta, hogy aznap Gréta negyed hatkor ébredt, és háromnegyed 12-kor le tudtuk tenni aludni. Nagy esemény volt ez is Grétának, már tavasz óta arra készült, hogy koszorúslány legyen, végül mégsem mert a házasságkötő teremben kivonulni a kis csokrával, de az esküvői vacsorát már nagyon élvezte. 4 hónap alatt leszervezett kis családias esküvő volt, de sok sok-sok munkával és odafigyeléssel nagyon szép, emlékezetes alkalom, nap lett belőle.
A mi nászajándékunk az lett volna, hogy én sütöm meg az esküvőre a tortát, de a szombati esküvő előtti csütörtökön egy hirtelen jött vírus ledöntött 39 fokos lenyomhatatlan lázam lett, alig álltam a lábamon, mindez pontosan 24 órán át tartott (utána se híre se nyoma eltűnt), de mivel nem tudtuk előre meddig tart így kénytelenek voltak végül egy utolsó pillanatos tortarendelést leadni az egyik cukrászdában. Így a mi ajándékunk végül 2 héttel később névnapi tortaként született meg egy 2 szintes csokis, és krémsajtos torta, csokoládés piskótával, svájci vajkrém borítással és élő virágokkal.

A nyári időszak alatt Gréta új alvási szokást vett fel, úgy aludt el, hogy az arca, a szeme elé húzott valamit, ami kezdetben csak egy plüss játék volt, aztán átszokott rá, hogy a fejére tegye a párnát, de mivel egy elég izzadós kisgyerek úgy kellett levarázsolnunk róla mikor elaludt, mintha előzőleg nyakon öntöttük volna egy dézsa vízzel így megoldást kellett készítenem, hogy mindenhogyan jó legyen a csibének. Vettem 40 cm pamutvásznat (fehér alapon türkizkék csillagosat - amit ő választott ki) és 40 cm minkyt krém színben. A pamutvászon avatása után 40x40 cm-es négyzeteket szabtam ki belőlük (összesen mindenből hármat), összevarrtam, kifordítottam és steppeltem. Így lett Grétának 3 alvós rongyikája (egy itthonra, egy a Mamához, egy pedig az óvodába), amivel már nem csatakos a kis csibe feje alváskor.

Ha kíváncsiak vagytok, hogy hogyan folytatódnak a csibék kalandjai olvassátok továbbra is a Csibekalandokat, a facebookos oldalon pedig hozzájuthattok a legfrissebb tartalmakhoz is.