A maradékhasznosítás jegyében: habkarika

Most hogy saját lakásba költöztünk, egy valami biztos megváltozik idén karácsonykor, mégpedig az, hogy igazi fenyőnk lesz, Krisztián ráadásul szép nagyot szeretne. Viszont karácsonyfadíszünk nincs elég, így az IKEÁ-s vásárlásnál vettem két dobozzal, plusz jöhetnek a házi megoldások, gyerekkorunk díszei a mézeskalács és a habkarika.
Nem vagyok az a nagyon spull fajta, de nem szeretem kidobni az ételt. Az oroszkrém tortából viszont kimaradt 5 tojásfehérjém. Nem akartam kiönteni, viszont nem rajongok a szimplán fehérjés omlettért, Pavlova tortát sem akartam sütni, mert tortából ebben a hónapban épp eléggé be fogunk sokallni. De akkor mi legyen vele? Készítsünk habkarikát.
Két éve már próbálkoztam vele, de az nem sikerült valami jól, megbarnult és nem akart teljesen kiszáradni, ragacsos maradt a közepe (bár lehet, hogy az albérletben a sütő, légkeverés nélkül  nem volt alkalmas a habkarikák kiszárításához). Most viszont új recepttel próbálkozok, mert soha sem szabad feladni (fő az optimizmus). Farkas Vilmos receptje szimpatikusnak tűnt és nem utolsó sorban egyszerűnek.
Tulajdonképpen csak tojásfehérjére van szükség hozzá, és dupla annyi súlyú kristálycukorra.
Nekem az 5 tojásfehérje 165 g lett, amihez 33 dkg  kristálycukrot adtam. Az egészet beleöntöttem habüstbe és vízgőz  felett néha kevergetve addig melegítettem, amíg az ujjamat picit belemártva a masszába csípősen melegnek nem éreztem. Ekkor levettem a vízgőzről és habverő géppel (nem, nem sima kézi habverővel, mert a kezem is leszakadt volna a végére) fényes, nem túl kemény habot vertem belőle. Csillagcsöves habzsákba töltöttem és sütőpapírral kibélelt tepsibe karikákat formálva nyomtam ki a habot.
Két tepsire való lett belőle, hőlégkeverésen 65°C-on 2,5-3 órát szárítottam. Az eredmény pedig, vakítóan fehér (nem úgy, mint a múltkor) teljesen száraz, kissé még formátlan karikák (remélem a legközelebbinél már ügyesebben kanyarítom a karikákat).