Most viszont, hogy hellyel-közzel mindent befejeztünk, amit szerettünk volna az egyéb helységekben eljött az idő, hogy alkossunk valamit ezúttal már a saját két kezünkkel. Néhány hónapja az ihlet is megjött, pasztel zöld lemosható festékkel hengerelünk majd, gondolva a későbbiekben a maszatos kis praclik nyomaira.
Így elindultunk, először az OBI-ba, hogy kezünkben egy doboznyi Polifarbe Neo festékkel térjünk haza. Nálunk sajnos semmi nem megy egyszerűen, nem kaptunk, az áruház kilistázta ezt a típust, de legalább megvettük a hengereket. Útban hazafelé a biztonság kedvéért még benéztünk az egyik tömb aljában lévő festékboltba. Szerencsénk itt sem volt, de legalább kedvesen útbaigazítottak minket, és ajánlottak olcsóbb megoldást és színkeverést.
Megújult erővel hazatértünk, hogy pontosan kiszámoljunk mindent és másnap visszatérhessünk most már ténylegesen bevásárolni. A másnap kicsit elhúzódott, mint nálunk oly sok minden, így két hetes csúszással tudtunk csak visszamenni a festékekért. Mint feljebb már említettem határozottan egy fajta festéket szerettem volna, mert egy rétegben is fed így szerintem gazdaságos lett volna. A festékboltban a csajok, lebeszéltek róla, szerintük túl drága (80 m2-re elegendő mennyiség került volna kb. 8000 Ft-ba), de a Héra sokkal "jobb" mert ugyanolyan jó, ugyan 2 rétegben kell festeni, mert egyben nem fed eléggé viszont, olyan színt tudnak belőle kikeverni, amit csak szeretnénk. Így hajlottunk a "szakértői" szóra és bólintottunk a Hérára, így lett az, hogy majdnem hanyatt estem, amikor kiderült, hogy a választott szín önmagában csak 13.000 Ft lenne, ehhez jönne még hozzá a 15 liternyi festék szintén ugyanennyiért. Szomorú is lettem, mert kénytelen-kelletlen más, jóval olcsóbb árnyalatot kellett választani. Összességében kétszer annyit fizettünk, mint amennyit eredetileg rászántunk volna, és még a megálmodott színről is le kellett mondani.
Egy dologra viszont végképp nem számítottunk: hogyan visszük haza mindezt? Krisztián testi épségét beáldozva cincálta haza a nagyobbik vödröt (a 15 literest), én meg a kisebbiket (az 5 literest). Hát... nehéz és hosszú volt a hazaút, pláne a vége, mikor a másodikra kellett felmászni a vödrökkel.
Egy hét kellett még hozzá, hogy neki is álljunk, kipakoljunk a raktárból, leragasszuk az ablak- és ajtókereteket, leterítsük fóliával a parkettát. Előző nap áthívtam aput, hogy segítsen egy két elmaradt javítanivalóban, és csodák csodája kiderült, (persze, hogy menet közben) nem jó a gipsz, nem akar megkötni... a plafonon pedig egy hatalmas két ököl nagyságú lyuk éktelenkedett. Kezdhettünk neki a javítgatásoknak a festés reggelén újra egy másik csomag "elvileg" modell gipsszel, amivel már tényleg sikerült minden lyukat betömködni. (Mégegyszer köszi szépen apukám, hogy jöttél és segítettél.) Jöhetett délután az igazi munka, Krisztián a teleszkópos hengerrel én meg a kicsivel és az ecsettel pacsmagoltam.
Este már lámpafénynél fejeztük be, a fal zöld lett és mi is, tetőtől talpig (mint két pöttyös, csíkos mentazöld ufó :) ). Aztán másnap reggel újra hozzáálltam a feladatnak és átkentem a plafont és az egyik falat még egyszer. Délutánra már meg is volt a takarítás és a visszapakolás is.
A következő projektek között szerepel a minta felfestése (köszönet az inspirációért Sziszónak), a parkettacsiszolás, lakkozás és végre a bebútorozás. Legközelebb ezekről is írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése