2012. november 28.

Mézesezés Anettel és Dorkával - rögtön puha mézeskalács

Anettel már egy ideje beszélgetünk arról, hogy a bölcsődén kívül milyen dolgokat lehetne együtt csinálni Dorkával, amit mindenki élvez és még emlék marad. Többek között az egyik ötlet a mézeskalács készítés volt, hiszen a gyúrmázás már neki is megy (nem lesz baja, ha belekóstol) és valószínűleg a kiszúróformák használata sem okozna neki gondot, hiszen már nagyon ügyesen használ a környezetében minden tárgyat. Amellett, hogy a kiscsaj ügyesedik, fejlődik, erősödik az anya-lánya kötődés is hiszen a játékon kívül most valami mást is együtt csinálhatnak, és ez a kiindulási alapja a későbbi mókás-munkának, szerepjátékoknak.

Micimackó kiszúrása közben

A remekművek

Szuper dolog a mézeskalács sütés, mert remekül felhasználható karácsonyfa díszítésre, lakás dekorálásra, adventi koszorúnak, csak egy a bibi, a jó, formatartó darabokba beletörhet az ember foga. A tészta ugyan az idő előrehaladtával puhul, de így is heteket kell várni (sokan ezért sütik meg december elején, hogy karácsonykor ehessenek belőle), hogy fogászati kezelés nélkül majszolhassunk egy-két mézit, angyalkát vagy hópelyhet. Még kb. 5 évvel ezelőtt találtam meg egy receptfüzetben a megoldást, így azóta, ha csak enni szeretnénk, és nem dísznek használni mindig ez alapján készítem.

Puha mézes

Hozzávalók:
- 50 dkg finomliszt (ebből 12 dkg lehet teljes kiőrlésű)
- 2 dkg sütőpor
- 25 dkg méz
- 15 dkg porcukor
- 2 tojás sárgája
- 1 egész tojás
- 8 dkg vaj
- 1/2 citrom leve
- 1 ek mézes sütemény fűszerkeverék

A hozzávalókat alaposan összedolgoztam (nem kell megijedni tőle, irgalmatlanul ragacsos marad, véletlenül sem szabad még lisztet keverni hozzá, hogy az állaga javuljon), ilyenkor csak egyet lehet tenni, letakartam folpakkal és betettem a hűtőbe pihenni, általában csak egy éjszakát hagyom, de most csak délután tudtam Anetthoz és Dorkához látogatóba menni, mert hétköznap lévén várt a munka, így ráhúztam egy kicsit az állagjavításra.
Hazaérve gyorsan összekaptam a cókmókot (a behűtött tésztát, a kiszúróformákat, és némi sütőpapírt) és sovány malac vágtában elviharoztam Anetthoz, hogy még a sötétség beállta előtt nekikezdhessünk a mókának.
Az elején még Dorka lelkesedése is nagy volt, válogatta a formákat (a mackó volt a kedvenc), sormintát ütött beléjük, és néhányat sikerült is kisüthető állapotban félretenni. 10 perc után feladta a nyomkodást, a végén a "játék" Anettre maradt (mert a romokat általában mindig anya takarítja el). A következő alkalommal már biztosan ügyesebben fog menni és talán egy picit tovább fogja bírni cérnával a kiscsaj.
Hazaérve én is elővettem a maradék tésztát, fél centi vastagra nyújtottam és kiszúrtam a formákat.
Előmelegített 165°C-os sütőben, alsó-felső sütésen 15  perc alatt szép világosra sültek volna, ha nem felejtem bent a sütőben őket, így a végeredményt most nem fotóztam.

És az itthon készültek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...