De valamiért ez minden évben egészen máshogyan alakul, mint ahogyan az előtte elterveztem.
Így történt meg az, hogy elmaradtam a Stollen sütéssel (aminek már becsomagolva legalább egy hete kellene a kamra polcán pihennie, ehelyett formatartó mézeseket sütöttem és még mindig a díszítéssel bajlódok). Nálunk ez elmaradhatatlan sütemény, anyuval egyenesen imádjuk a jó kis fűszeres illatát, a gazdag tésztáját és a többiek is szívesen majszolják el reggelire a kakaóhoz, kávéhoz.
Ezt a Drezdai kalácsot Varga Gábor receptje alapján készítem három éve, tökéletesen bevált, nem is váltanék másra (össze sem hasonlítható a boltban kapható silány "utánzatokkal").
Drezdai kalács avagy Stollen
Hozzávalók:
- 15 dkg mazsola
- 3 ml rum
- 50 dkg finomliszt
- 1 dkg házi vaníliáscukor
- 10 dkg porcukor
- 5 dkg élesztő
- 2,1 dl tej
- 20 dkg vaj
- 1 db tojás
- 7 dkg mandula (egész)
- 17 dkg kandírozott gyümölcs (én citrom-, narancshéjat és gyömbért szoktam beletenni)
- 1 csipet só
- 0,5 tk őrölt fahéj
- 0,5 kk őrölt szegfűszeg
- 0,25 kk őrölt szerecsendió
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja
Díszítéshez:
- 7,5 dkg vaj
- 7,5 dkg porcukor
Szombaton épp a munkaidő végén telefonált Anett, hogy menjek át egy kicsit vigyázzak Dorkára, így volt még háromnegyed órám, hogy miután hazaértem bedagasszam a Stollent. A mazsolát langyos vízbe, és a rumba áztattam, a tejet meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.
Egy nagy tálba mértem a lisztet és összekevertem a sóval. A vajat megolvasztottam , közben a kandírozott gyümölcsöket és a mandulát apróra vágtam. Amikor a vaj már folyós volt, de nem forró, hozzáadtam a tojást, a fűszereket, belereszeltem a citrom és a narancs héját és alaposan összekevertem.
Ezt a keveréket hozzáadtam a liszthez, majd a közben felfutott élesztőt és összedolgoztam a tésztát.
A nagy mennyiségű vajtól ruganyos, "olajos", de mégsem ragacsos tésztát kaptam, végezetül a lecsöpögtetett mazsolát, az összeaprított kandírozott gyümölcsöket, és a mandulát dolgoztam bele.
Kelesztőtálba tettem, letakartam és félretettem, hogy duplájára keljen mire hazaérek Dorkától.
Elég másfél óra a kelesztésre, de mivel nagyjából tudtam, hogy ennyi időn belül nem érek haza ezért kevésbé meleg helyre tettem (az ablak mellé), hogy egy kicsit lassítsam a folyamatot.
Kb. két és fél óra múlva értem haza, akkorra gyönyörű szép nagyra nőtt a kalács. Jól átmozgattam, átgyúrtam és kétfelé vettem (okulva az előző évek bakijaiból, mert nagyon terül a tészta sütés közben). Oválisra nyújtottam, a sodrófával a közepén egész hosszában elvékonyítottam és az egyik oldalát ráhajtottam az elvékonyított részre a két kalács elfért egymás mellett egy sütőpapíros sütőlemezen. 175°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen kb. egy óra alatt megsültek. Még forrón gyorsan rácsra tettem őket, lekentem olvasztott vajjal, jó alaposan megszórtam a porcukorral és így hagytam kihűlni. Amikor már kicsit sem voltak langyosak celofánba csomagoltam (szintén a bakikból tanulva, nem jó a folpakk, mert nem szellőzik és "ráizzad" a porcukor a kalácsra) és betettem a kamrába őket pihenni (összeérni) karácsonyig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése