11. hét

Megírva: 2014.02.21-én

Mennyi idős: 11 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 1,5 kiló (persze próbálok minél egészségesebben étkezni).

A baba: akkora mint egy lime :)

Kismama ruhák: Anyu vett nekem egy elég sztreccses nadrágot, amivel egy jó ideig le lesz tudva a nadrág probléma, de mivel már több, mint 2 hete vagyok kényszerpihenőn így a melegítő nadrágok is tökéletesen funkcionálnak itthon.

Striák: Nem. A DM-es  Alverde Mamaglück olajat, azt használom zuhanyzás után.

Tünetek: A hátam rettentően fáj a sok fekvéstől. Az állandó pisilni rohangálás sem könnyíti meg a napjaimat.

Alvás: Éjszaka még mindig alig alszom, egyfolytában forgolódok és folyton rohangálok pisilni, aztán amikor visszafekszem már nem tudok visszaaludni.

Mozgás: Nem.

Kívánósság: Bármi sós, és lehetőleg húsos.

Undor, finnyásság: a májon kívül most már a konzerv tonhalra sem tudok ránézni.

Nem előrejelzés: Még mindig fiúnak gondolom.

Észrevehető, látható terhesség: Kicsit elkezdtem gömbölyödni, de még csak úgy mintha pár kiló felszaladt volna rám, még nincsen kifejezett kismama pocakom.

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: nincsenek hangulatingadozásaim, és kicsattanóan boldog vagyok. A héten olvastam Mosolyka Te döntesz c. könyvét, nos azon viszont szinte egyfolytában sírtam a meghatottságtól. Lehet, hogy nem pont most kellett volna belefognom :)

A héten voltunk a nőgyógyásznál, megnyugtatott minket, hogy a hematóma felszívódott, a pici jól van. Mozizhattunk egy kicsit és teljesen beleszerettünk a babába 58 mm az ülőmagassága és már most egy igazi örökmozgó :) össze-vissza jártak a pici kezei, lábai.
Viszont a munkába még mindig nem térhetek vissza, mert a placenta pont a méhszájon tapad meg, így továbbra is szükséges a sok pihenés és a kíméletes életmód.

Túl vagyok az első vérvételen is, hát jó, hogy egy ideig nem lesz újra.
Nagyon örültem a hírnek, amikor a védőnő felvilágosított, hogy már nem ugyanott vesznek vért a kismamáktól, ahol az összes többi betegtől. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert egyre több az influenzás beteg,  és kicsit sem hiányozna, hogy egy zsúfolt, nem szellőző teremben egy csomó köhögő, tüsszögő, krákogó emberrel legyek összezárva.
De hamar rá kellett jönnöm, hogy az elkülönítés nemhogy jobb, de talán még rosszabb is. A központi laboratóriumban a syncumaros idősekkel együtt veszik le a vért a kismamáktól. Az alatt a negyed óra várakozás alatt amíg szólítottak minket, megtapasztalhattam hogy az idősek sokkal rosszabbak, mint a gyerekek (na jó nem általánosítok, de a tapasztalatom az volt, hogy a jelenlévők nemcsak megöregedtek, hanem az évtizedek múlásával magukba szívtak egy zsáknyi rosszindulatot, mérget, és keserűséget, amit aztán mások nyakába zúdítottak).
Közvetlenül az arcomba köhögtek, krehácsoltak, fennhangon szidták a kismamákat, mert "bezzeg az ő idejükben", nem hívták őket előre sehol, nem féltek ennyire a betegségektől, mert ha elvetéltek az sem volt tragédia és még sorolhatnám, elég hosszú volt a szóáradat.
Picit felment bennem a pumpa, az amúgy 100 alatti vérnyomásom rögtön legalább 150 lett, aztán szerencsére szólítottak, szóval kikerülhettem a pocskondiázók gyűrűjéből.
Mindkét karomat szétszúrkálták, mert nem akart folyni a vérem... végül 6 kémcsővel később szabadulhattam mindkét kezemen kötéssel.