Küzdelmem a táblával

Mivel terveztük már egy ideje a babát, ezért sok mindenben tudatosak vagyunk már most, hogy mit és hogyan szeretnénk. Tudtam már mielőtt a pici megfogant, hogy egy örök emlékké szeretném tenni ezt a 9 hónapot, amíg megérkezik közénk.
A Pinteresten rengeteg ötletet láttam végül úgy döntöttem, hogy pocak fotókkal és krétatáblán heti növekedési bejegyzésekkel örökítem meg a babavárás időszakát.
Amíg iskolás koromban nem szerettem a táblához kimenni és feladatokat megoldani (mert igenis ott volt a stressz bennem, hogy mi van, ha nem tudom megoldani a feladatot, felsülök és a végén az egész osztály rajtam fog röhögni), addig most büszkén fogok a tábla mellett megállni.

Na mármost erre szükség volt egy krétatáblára (avagy gyerek rajztáblára), de ezt nem is olyan egyszerű beszerezni, tudom az IKEÁban lehet kapni, de hogyan jutok el én kocsi nélkül oda?
Irány a vatera, majd csak találok valamit (esetleg egy kicsit olcsóbban), úgy hogy még házhoz is postázzák.
És találtam, féláron, amire ugyan rájött a postaköltség, de még így is megérte. Az eladó azt írta, hogy az ő gyermeke maximum háromszor használta, aztán már nem volt olyan érdekfeszítő játék számára.
Nagy nehezem utolértem a postát megtudakoltam, hogy bent van e már a csomag a náluk, és megfűztem Krisztiánt hogy hozza nekem haza (ez is jó móka volt a legszelesebb napon a becsomagolt tábla úgy működött mint egy vitorla, és folyton másfele akart menni, jobban mondva szállni, mint mi).
Otthon kibontottam és kissé csalódott voltam (mit kissé, NAGYON). A tábla rész szanaszét volt karcolva, valami csillámos ragasztós vacak is rá lett kenve, egyszerűen használhatatlan volt már az írásra.
Kicsit letörtem, nem ezt vártam volna egy háromszor használt jó állapotú táblától.

De ne legyen semmiképpen kidobott pénz, akkor felújítom: megcsiszolom a táblát veszek táblafestéket és szebbé varázsolom, mint új korában volt.
Az egyik munkatársam hozott (krétával írható) táblafestéket matt fekete zománcfestéket (mert a végeredmény ugyanaz, de az ára negyede az igazi táblafestéknek). Először 100-as, aztán 320-as csiszolópapírral átcsiszoltam a táblafelületet, majd a tartó vázat is, mert annak pedig színt szerettem volna adni.  Egy puha ronggyal áttöröltem és portalanítottam, majd a tábla kereteit papírragasztóval körberagasztottam és két rétegben felkentem a fekete festéket, kivárva természetesen a két réteg között a száradási időt, ami egy nap volt.
Amikor készen volt a tábla rész lehúztam a keretről a papírragasztót és most a tábla széleire ragasztottam fel. A vázat is lekentem két rétegben akril matt  világoskék (bár először türkizkéket szerettem volna, de a festéknek nem volt szép színe, még tovább kellett volna keverni a jó árnyalatot, ahhoz pedig nem volt kedvem) festékkel.

Így lett (ugyan nem kis munkával) egyedi saját krétatáblánk a pocakfotókhoz, később pedig majd a mi szemünk fényének.