Retró csalamádé

Nagyon szeretem a (jó) savanyúságokat, mindig fogy valamilyen, ha olyan az ebéd. Sőt az lenne a helyes megfogalmazás, hogy eszek egy kis főételt a savanyúságomhoz. Krisztián is szeret néhány fajtát, ő azért nem olyan nagy fogyasztó, mint én (neki sok a sava, így le sem csúszna több). Svéd uborkát és ecetes paprikát szoktam eltenni, a többit általában a boltból szerezzük be, de sajnos a csalamádék terén nem megfelelő számunkra a kínálat, ugyanis, szinte kivétel nélkül mindegyik édes és cukrozot. 

Brrr! Még a hideg is kiráz tőle. Mi nem ezt szoktuk meg. A nagymamám és Krisztián nagymamája igazi nagy befőző (sajnos az én nagyikámról már csak múlt időben beszélhetek, mert már több, mint 11 éve nincsen közöttünk). Az ő csalamádéjuk ízre szinte tökéletesen megegyezik, pedig biztos, hogy sosem találkoztak és nem is cseréltek receptet. Mivel Gizi mama már nem él és írásos formában nem maradt meg a receptje, ezért Krisztián kérte el az ő Mammája a receptjét. Így, ha már venni nem tudunk normális savanyúságokat, akkor itt az ideje, hogy mi (azaz én) csináljuk meg.

Frissen legyalulva

Már a kamrapolcon várakozva

Retró csalamádé

Hozzávalók (9 db 750 ml-es üveghez):

2 kg (kovászolni való) uborka
2 kg fehér fejeskáposzta
1 kg tv paprika (én a már bepirosodott lecsópaprikának valóból vettem, így sokkal színesebb lett)
1 kg vöröshagyma
14 dkg só

Felöntőléhez:
2 l víz
2 dl 10%-os ecet
2 tk só
20 szem egészbors
2 mk mustármag
1 csomag Haas uborka tartósító

Az üvegekbe:
1 csokor kapor
torma
babérlevél

A zöldségeket alaposan megmostam, megpucoltam, a hagymákat félbe, a káposztát cikkekre, a paprikát szeletekre vágtam.
Ezt gondolom Krisztián nagyija és az én mamám is ugyanúgy csinálta: kezdetnek kézi káposztagyaluval legyalultak minden zöldséget. De nekem Gréta mellett nincs ennyi időm, hogy ennyi mindent kézzel gyalulgassak, úgyhogy beélesítettem a robotgépet, és 10 perc alatt minden erőlködés nélkül az összes zöldséget legyalultattam.
Alaposan kimosott, kiöblített lavórba tettem őket (a mamák ezt biztosan zománcos vájlingba tették volna), besóztam és jól összekevertem őket, így álltak egy éjszakán át.
Másnap elkészítettem a felöntőlevet, a vizet a sóval, ecettel, borssal és mustármaggal felforraltam, miután lekapcsoltam alatta a főzőlapot beleöntöttem a tartósítót, és hagytam, hogy teljesen kihűljön.
(A különbség itt látszik meg a két nagyi savanyúságleve között, az én mamám nem tett bele soha tartósítót, helyette több ecettel készítette, az tartósította a savanyúságokat.)
A befőttesüvegeket alaposan kimostam, mikróban fertőtlenítettem és mindegyik aljára tettem egy szál kaprot, majd a kinyomkodott zöldségeket (a sótól jó sok levet ereszt) kezdtem rápakolni.
A tormát megpucoltam és vékony 6-7 cm hosszú hasábokra vágtam, ezekből 2-2 hasábot betűztem az üvegek oldalához és a savanyúság közé 1-1 babérlevelet is rejtettem.
A Mamma azt írta az instrukciókhoz, hogy jó alaposan, szorosan nyomkodjam le az üvegekbe a zöldségeket és savanyúságleszorítóval szorítsam le. Nos, nekem nincsen savanyúság leszorítóm, de emlékeztem, hogy az én nagyim se szorította le ezért ennek a jelentéktelen kis műanyag darabnak a hiányát nem tartottam katasztrófának. Jó alaposan teletömtem az üvegeket, szinte színültig, rájuk mertem egy kevés savanyúság levet (mert szó szerint csak egy kevés fér már csak az üvegekbe) és lezártam őket (összesen 6 db üvegem lett). Bekerültek a kamra polcra és elkezdtünk várakozni, mert a Mamma szerint 2 hónap kell ahhoz, hogy összeérjenek az ízek.
DE!
Nem kis bakit követtem el azzal, hogy a két nagyi savanyúság készítési technikáját akartam ötvözni. Egyszer csak azt vettem, észre, hogy nedvesek, csöpögnek a kamrapolcok. Honnan a csudától lehetnek ilyen nedvesek??? Ó, a piklibe, a csalamádék elkezdték kinyomni a levet magukról, mert túl kevés helyere túl sok zöldséget gyömöszöltem. Gyorsan kinyitottam az üvegeket és megkóstoltam, hogy nem e romlottak meg. Mivel szerencsére időben sikerült elcsípnem a folyamatot, így még nem volt semmi bajuk, kimostam fertőtlenítettem még 3 befőttes üveget (ugyanúgy mindegyik aljába tettem kaprot, a csalamádéba tormát és babérlevelet) és a csalikról levettem, annyit, hogy csak lazán háromnegyedig legyenek teltek és bepakoltam a friss üvegekbe. Újra felöntőlevet készítettem és teleöntöttem őket. Így kerültek vissza a polcra azóta nem volt semmi más gikszer. Dupla adag csalamádé készült végül, így összesen 18 üveg várja, hogy a téli hónapok alatt szép lassan (vagy jó gyorsan elfogyasszuk).
Krisztián születésnapja környékén már ehetünk is az első saját készítésű retró csalamádénkból, ami kicsit a gyerekkorunkra emlékezetet mindkettőnket.