2016. március 9.

18. hónap

"Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet..."

Reggeli közben is kell egy kis játék :D

Házi térfigyelőrendszer működésben

Ilyenkor olyan akár egy angyal, de aztán felébred :P

Segít a Mamának takarítani, hogy minél hamarabb készen lehessen az új konyhája

Meglátogattuk Anettet és Dorkát

Még mindig barátkozunk, most ovisokkal

Hihetetlen a vonzaloma az ágyneműtartó fiókok iránt

Macival aludni jó és megnyugtató :)

Mert olyan jó hozzábújni az óriás kutyushoz

Gergő meghintáztat (Gréta nagy szerelme)


Apa ágyneműtartó fiókja mágikus hely, napjában vagy százszor kihúzza, kipakol, bepakol, belecsücsül

Macika megkönnyíti az utazást is

Kor: 
18 hónap

Súly: 
11,4 kg 

Fogak: 
13 db (kibújt az alsó két első őrlő is, és a jobb alsó szemfog)

Egészség/betegség: 
Szerencsésen alakult az elmúlt hónap és most nem sikerült összeszedni semmilyen betegséget, bár ehhez valószínű nagyban hozzájárult, hogy kerültük a közösséget és a zárt tereket.


Magasság: 
86 cm 

Ruha, pelenka: 
Ruhákból átlagosan 86-osokatt hord, bár már a 92-es méret is tökéletes, de van 74-es Next leggingje, ami még mindig jól passzol rá, szóval változatos a paletta. Pelenkákból újra 4-es méretet hord. A nagyi most vett neki új félcipőt tavaszra, mert a csizmát kinőtte, a mérce szerint 20,5-es a lábikója, úgyhogy 22 cipőt kapott, hogy még őszre is jó legyen.

Kedvenc ételek: 
Változatlanul pocsékul eszik, semmi javulást nem látok rajta. Nem csúsznak a zöldségek, gyümölcsből most már hajlandó banánt enni (nem mondom hogy túl gyakran és nagy mennyiségben, de legalább már eszik belőle). A tányérból kunyerálás átalakult, reggelinél és a vacsoránál közénk ültettük a konyhaasztalhoz, rendesen a étkezőszékre. Apa ül a jobbján, én a balján, és mivel az elé kirakott ételt sohasem ette meg, így megmutatja, hogy melyikünk reggelijéből, vacsorájából kér és mi adogatjuk neki a falatokat. Apától szendvicset szokott kapni, tőlem tojást és virslit. Az etetőszékben már csak az ebédet kapja. Ilyenkor már egyre többet próbálkozik a kanalazással, több kevesebb sikerrel jut is a szájába az ebédből. Babydream 3-as  tápszert kap reggelire és vacsorára bár ezt inkább nevezhetjük éjszakainak és utóvacsorának (éjszaka 240 ml, lefekvés előtt átlagosan 270 ml szokott elfogyni). Mivel a Gréta nagyon jól szórakozott azon, hogy a cumisüvegből szanaszét locsolta a vizet a  szobában, így elvettem tőle, már csak a tápszert kapja cumiból, a vizet kizárólag csőrös pohárból issza.
A folyadékfogyasztása napi 1-1,5 liter.

Beszéd: 
Nem haladunk semmit. Ugyan ha mutogat a mesekönyvekből, hogy mi micsoda, mi mondjuk neki a mutatott tárgyat, állatot szó szerint csüng azon amit mondunk. Nagyon figyeli, hogy hogyan ejtjük a szavakat, hogyan artikulálunk. Bár volt egy olyan reggel, amikor állt a csukott szoba ajtónk előtt és visszaszólt nekem, hogy "Aja gyeje!" de azóta se brillírozott és nem mutatta meg, hogy mit tud. Rendszerint mutogat, arra aminek szeretné, hogy kimondjuk a nevét közben pedig rendkívül idegesítő öh, vagy eh kifejezéssel él (ezt úgy értsétek, hogy nap 80%-ban ez megy, a maradék 20%-ban, pedig) továbbra is halandzsázik.

Kedvenc játékok: 
Kutyushugit nagyon szereti, addig nyomkodja, amíg a kedvenc dalait kezdi énekelni, a "fej, vállak, térd és láb" szövegű dalocskára, együtt mutatjuk meg, hogy melyik testrészünk hol van. Maggiéktől karácsonyra kapott plüss rókáját hozza nekem, hogy énekeljem neki a Vukot (szerencsére nem rója fel nekem, hogy én nem tudom olyan jól énekelni, mint Wolf Kati), ez nagyon tetszik neki. Duplóból házikót építünk neki, amit szinte azonnal lerombol. Nagyon szereti tologatni a két kis műanyag autóját. Néha csak melléfekszik a parkettára, a tetejére teszi a mutatóujját és előre hátra tologatja. Továbbra is imádja a könyveket, bár nem valami finoman és nőiesen bánik velük (ezért hetente egyszer magam elé veszem a nagy kupac megtépázott, széttépett leporellók, lapozók maradványait és bőszen ragasztgatok).

Kedvenc elfoglaltságok: 
Kísértetiesen hasonlít a gyerekkori önmagamra abban, hogy borzasztó sok időt tölt a tükör előtt (gyerekkoromban apukám megfenyegetett, hogy leragasztja a tükröt, ha nem megyek el előle). Tudom, hogy az éntudat kialakulása későbbre tehető, de szerintem már tudja, hogy önmagát látja a tükörben és nem egy másik kislányt. (Erre abból következtettem, hogy kedvenc elfoglaltsága vagyis az öltözködés után odasiet az egészalakos tükörhöz, hogy megnézhesse magát.) A pakolás véget nem érő folyamata is tőle származik (ha rendet teszek a szobánkban mire végzek totális a káosz a konyhában, az előszobában és a szobájában). Igazi kis káosz királynő! Igazi nő.

Amit nagyon nem szeret: 
Egy szó, mint száz maga a NEM szó váltja ki a nemtetszést (no meg a toporzékolást és a hisztit).

Összefoglaló:
Eltelt másfél év és a mi pocakfájós pici babánkból egy nagy, okos gyerkőc lett. Örülök, hogy már ekkora, érti amit mondunk és több-kevesebb sikerrel ő is megérteti magát, kifejezi az érzéseit, a kötődését, és egyben vérzik is a szívem, hogy így elrepült az idő, és lassan lejár a csak vele együtt tölthető időm, vissza kell mennem dolgozni, Gréta pedig bölcsis lesz.
Szóval rámutat dolgokra, hogy mondjuk meg mi micsoda, mutassuk meg, hogy hogyan működik. Mindent ért, amit mondunk neki. A fényképeken megmutatja hol van apa, anya, mama, papa, Lujzi (ő a húgom) és a baba. Csúszik mászik, rajtam keresztül, élvezi, ha rám mászhat rám feküdhet. Hozza a mesekönyveket mutogatja, hogy melyik állatnak mondjuk a nevét és utánozzuk, hogy milyen hangot ad ki.
Sajnos még mindig durva és nem tudom, hogy mit kezdjek vele: harap csíp, karmol, üt, tép. Még mindig én vagyok a fő célpontja. Ami rettentő kellemetlen, hogy ringatón, vagy a játszóházban ha valamelyik gyereknél meglát valamit, ami tetszik neki és nem kapja meg, akkor üt, belecsimpaszkodik a hajába és megtépi. Magyarázom neki, hogy az fáj, és rossz, nem szabad bántani másokat, mi/ők sem bántjuk/bántják őt. Finoman kell bánni a babákkal. Mutatom neki, hogy kell puszit adni, hogy hogyan simogasson finoman, de mint a falra hányt borsó: egyik fülén be, a másikon ki. Puszit adni nem akar megtanulni, a finom simogatás tanulás is gyorsan átvált csapkodásba. Alapvetően nagyon szereti a gyerekeket, mindenkit meg szeretne ölelni, akár az utcán látja az ismeretlen gyerekeket, akár zárt közösségben. Közösségben a probléma az enyém-tiéd, birtoklási dolgok megértése, hogy nem minden az övé, nem kaphat meg mindent azonnal.
Babakocsi nélkül sétálgatunk, ha nem kell sok mindet vásárolni akkor gyalog sétálunk át Sárberekbe, vagy megyünk le a Kodály térre.
13 hónapos kora óta lépcsőztetem (muszáj volt elkezdenem vele, mert a növekvő súlya és a felcipelendő csomagok már kezdték meghaladni az erőmet), kezdetben tolni kellett egy picit a popót, de mostanra már csak a biztonságérzet miatt fogja a kezemet, felfelé egyedül is tud jönni a korlátba kapaszkodva, lefelé a rövid lábai miatt az egyensúlyozáshoz kellek neki. Ugyan apa és a nagyi mindig kézben hozza-viszi fel és le, de apa részéről ez szimpla türelmetlenség, nem "tudja" kivárni, a nagyi pedig egyszerűen csak kényeztetni akarja az egyetlen kis unokáját.
Hát röviden ennyi minden történ velünk, vele az elmúlt egy hónapban.


A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...