23. hónap

 Kor:

23 hónap meg egy kicsi

Súly: 

13 kg körülinek saccolom, a biztos csak az, hogy egyre nehezebb (szeptember 5-én megyünk a 2 éves státusz vizsgálatra, ott majd kiderül, hogy mennyit nyom valójában)

Fogak: 

16 db (már csak a második tejőrlők hiányoznak, és az alsóknak már fehérlik az íny alatt a hegye)

Egészség/betegség: 

Egy szombati napon reggeltől estig lázas volt, lázcsillapítástól lázcsillapításig húztuk, más nem volt vele, és másnapra nyomtalanul elmúlt az egész. Ezen kívül egy hete megfázott, mert folyton kitakarózik éjszaka, ha nem csavarom be elég jól este a takarójába, szerencsére semmi komoly nem történt idáig. Most pedig elkezdjük az immunerősítő kúrát, hogy kicsit megtámogassuk az immunrendszerét a bölcsődés betegségekkel teli őszi-téli időszak előtt.

Magasság: 

92 cm

Ruha, pelenka: 

Ruhákból már mindenből áttértünk a 92-es méretre, de akad 98-as és 104-es pólója és pizsamája is . Pelenkákból 4-es Toujourt hord, éjszakára 5-ös  Babyloveot adok rá, mert annyit iszik éjszaka is, hogy már nem bírta a 4-es méret). A 23-as szandált hord, most pedig következik az őszi cipő és gumicsizma beszerzés, meglátjuk, hogy mekkora méret kell majd neki ezekből.

Kedvenc ételek: 

Az étkezése hullámzó. reggelire szó szerint semmit nem fogad el. Tízóraira megeszik egy péksütit, az ebéd általában lecsúszik, bár van, hogy 2-3 kanálnál nem akar többet enni este pedig jól bevacsorázik: 2 virsli, főtt, tojás, gyümölcs, és fél kiflit elnyel a bababendő. Átlagosan elmondható, hogy jó az étvágya, szereti a gyümölcsöket, a főzeléket, a husikat, imádja az édességet és a csokit (ez az amiből csak nagyon mértékkel és elvétve kap csak), és imád citromot nyalogatni :D

Beszéd: 

Már csak az új szavakat írom, mert szerencsére egyre több mindent mond: Lujzi (így hívjuk a húgomat), Zoli (anyukám öccse), busz, csoki, segíts (sidíts), csicsíjja babája (csicsíjja dadája), hinta-palinta, gyí te paci, szervusz, pápá, cipő (cipó), szandi (szaddi), sapi.

Kedvenc játékok:
Rengeteget duplózunk itthon, előkerültek újra a fa építőkockák amikből vagy ő maga épít tornyot vagy az általunk épített"művet" rombolja le módszeresen. Nagyon tetszik neki a mesekocka (6 különböző képet lehet kirakni a kockák különböző oldalaiból), sokszor segít megkeresni melyik oldalon van pl: a kutyus, kacsák, tyúkok. Anyukám az első születésnapjára vett neki tanuló puzzlet amik összesen két darabból állnak (összesen 8 kép), akkor eltettük, mert csak rágcsálta őket, de most nagyon ügyesen megtalálja a párokat és össze is illeszti. Szintén még tavaly a névnapjára kapott a szüleimtől egy (gumi fejű, -kezű, -lábú, puha testű) babát ő lett Luca baba. Sokat dajkálja, játékcumisüvegből meigitatja, altatja (csicsíjja dadája) és lefekteti aludni. Ezenkívül sokat nézegeti a képeskönyveket (néha már a vékony papíros mesekönyveket is) és természetesen "megetet" minket a játék zöldségeivel avagy "megitat" a játékcsészékből kávéval, teával.

Kedvenc elfoglaltságok: 

Hiú kismajom, amint cofit csinálok a hajába, vagy új ruhát kap rögtön rohan a tükör elé, hogy megnézze magát, illegjen-billegjen. A motorozás most lekerült a palettáról, helyette inkább homokozik, csúszdázik, hintázik (már a nagy hintán is biztonságosan).
 

Amit nagyon nem szeret: 

Ha össze kellene foglalnom akkor egyszerűen csak annyit mondanék, hogy alapvetően szótfogadni.

Összefoglaló:

Két hétig bölcsi szünet volt, így ezt az időt együtt töltöttük, pár napig még Krisztián is otthon tudott maradni velünk, aztán a szüleimmel is többször találkoztunk. A szüleimmel beiktattunk egy rövid strandolást, először félt a víztől, aztán annyira belejött, hogy alig tudtuk kihozni (akkorra már hideg volt a pacsálástól az egész teste). Járt nálunk Maggie barátnőnk és kislánya Lilly Angliából, a csajok nagyon jót játszottak, ugráltak együtt (bár a szobahintán volt egy kis vita), de alapvetően nagyon szerették egymást. Ellátogattunk az Ikeába is, és el kell mondanom, hogy Gréta is legalább annyira szereti az Ikeát, mint mi :D
Hogy nem kellett mennie bölcsődébe átlagosan tovább aludt reggel, délután 3-3,5 órát aludt így teljesen kipihent volt, meg is látszott a délutánokon, hogy nem kap mindenen hisztirohamot, úgyhogy ez nagy előny volt nekünk ebben az időszakban. Visszalépés volt, hogy újra csak akkor aludt el, ha fogtam, simogattam a hátát és ez esténkét volt hogy eltartott 3/4 - 1 órán keresztül is. Aztán múlt hétfőn elkezdődött újra a bölcsőde és amellett hogy ez előnyökkel is járt bizony újra van súlyos hátránya is. Kezdjük az előnnyel, hiszen álljunk hozzá pozitívan. Újra egyszerű az elalvás, nem kell akár egy órát ott ülnöm az ágy mellett, meseolvasás után puszit ad apának és elköszön tőle, apa lekapcsolja a lámpát és kimegy a szobából. Ekkor Gréta még helyezkedik, aztán iszik még egy kis vizet, megvárom, hogy nyugisan feküdjön (ez kb. fél perc) és szép csöndben kijövök, úgy, hogy akkor ő még nem alszik.
A hátrány már megint a délutáni alvás, mert maximum (de tényleg maximum) 2 órát alszik, ami valójában átlagosan 3/4-1 és 1/2 óra csupán a számára normális 3-3,5 óra helyett. Ettől aztán szó szerint egész délután szenved,sehogyan sem jó neki (se ülve, se állva, se fekve, se kézben, sem a babakocsiban, sem a hintában, sem a csúszdán, sem a homokozóban, sem a játszótéren, sem otthon, tömören sehogyan sem jó), ilyenkor mindenen kiborul, hisztérikusan visít és megnyugtatni sem lehet.
Alaposan belecsaptunk a dackorszakba, ha valami nem úgy van, ahogyan Gréta kisasszony elképzelte akkor toporzékol, csapkod, elfekszik a földön és torka szakadtából visít ordít. Ez lehet, hogy kívülről sokszor viccesnek, hat, de ezt megélni vele mindenkit biztosíthatok, hogy kicsit sem az. Nagyon tehetetlennek érzem magam, mikor a bölcsiből hazafelé jövet 2 méterenként leül, elfekszik az út közepén és a világért sem hajlandó felkelni. A kezemből kifeszíti, kilöki magát, a babakocsiból minden szíjazás ellenére is kimászik, ha pedig megfogom a kezét, hogy sétálni kell akkor elhagyja magát és tehetetlenül lóg a kezemben. A motort nem használja bölcsin kívül szívesen (most éppen), 2 m motorozás után leszáll róla onnantól én cipelhetem a motort is és végül őt is. A legtöbbször nem működik semmiféle figyelem elterelés. Néha viszont bejön pl, hogy "nézzük meg a téren sétál e most éppen kutyus", vagy "szagoljuk meg ott azokat a virágokat", vagy "fussunk versenyt a szökőkútig", vagy "nézzük meg hol laknak Szofiék". Még mindig sokat mutogat, de jó, hogy egyre többet beszél, mert jobban megértjük. Mondókák, énekek első sorait mondja, baba nyelven énekel, mert énekelni nagyon szeret. Otthon játék cumisüvegből megeteti Luca babáját, megböfiztetni (a böffentést is utánozza), aztán elaltatja (ringatja és közben mondja neki "csicsíjja dadája"), aztán lefekteti az ágyába és betakargatja. Bizonyos játékokkal játszik csak, de azokkal egymás után, újra és újra, mert minden csak rövid időre köti le a figyelmét. Rossz időben, esőben bekapcsoltuk a tv-t, Merida a bátor első látásra szerelem lett (tisztára mint Gréta: vörös kócos, vadóc, és nagyon engedetlen :D ). Látszik, hogy már nem csak az élénk színek és a zene köti le, henem elkezdte érteni a mese lényegét, a vicces részeknél nevet, a szomorú részeken, pedig sírva fakad (amúgy is nagyon empatikus gyerek, ha egy gyereket lát/hall sírni az neki is úgy fáj, annyira elszomorodik tőle, hogy rögtön sírva fakad). De nem szoktatjuk rá a mese nézésre, jó időben továbbra is irány a játszótér, szaladgáljon, csúszdázzon, hintázzon, mászókázzon, homokozzon  csak.
Változás, hogy esténként már nem a mi szobánkban issza meg az esti kakaóját és hallgat esti mesét, hanem a saját kiságyában. Átalakítottuk a babaszobát gyerekszobává, rengeteg helyet felszabadítottunk és átvittük a játékait az ő szobájába. Most már az ő szobájában játszunk vele és a mi szobánk megmarad nekünk játékmentesen.Természetesen van, hogy fog egy két játokot és áthoz, de együtt visszavisszük. Megfigyeltük ebben a csapadékos időjárásban, hogy akkor alszik igazán jól és akkor alussza át az egész éjszakát, ha éjszakai vihar van, dörgéssel, villámlással, égszakadással. Ha idő szempontjából nyugis az éjszaka, akkor minimum 1x fent van. Reggelente legtöbbször arra leszünk figyelmesek, hogy nyílik a szobája ajtaja és fut át hozzánk széles vigyorral a kis cuki. Most újra nagyon anyás lett, anya a minden, csak ő kell. Apát szegényt nagyon megviseli, hogy nem akar neki köszönni, sem puszit adni, odabújni pedig végképp nem akaródzik neki.
Megtanult cuppanós puszit adni, ugyan azt még nem figyeli, hogy az arcunkon cuppanjon, sokszor odatartja nekünk az arcát és a levegőbe cuppant (jaj olyan kis finom puha puszikat ad, hogy teljesen elolvadok tőle).
Úgy volt, hogy levágatom Gréta haját, hogy kicsit erősödjön, meg ne izzadjon annyira, de aztán rájöttem, hogy nagyon jól össze lehet már coffozni neki oldalt 2 csurkába, így a hajvágás elmarad, lesz helyette Harisnyás Pippink :)

  

A Csibekalandok a facebookon is elérhető, így biztosan nem maradtok le semmiről! :)