4. blogszületésnap

Minden évben teljesen kimegy a fejemből, de idén kivételesen eszembe jutott, hogy most van a blog 4 születésnapja.
Te jó ég már 4 éve írok ide a Csibekalandokra. Rendesen kinőtte magát, hiszen csak a magam szórakoztatására kezdtem el írni és szinte senki sem olvasott az első fél évben, aztán lettetek egyre többen ti barátok, ismerősök, ismeretlenül is ismerősök, az olvasóim és én igyekeztem mindig is a lehető legtöbbet adni magamból.

Még most is megdöbbent, hogy a világ szinte minden pontjáról akadnak olvasóim: Magyarországon kívül Ausztria, Románia, Szerbia, Ukrajna, Oroszország, Szlovákia, Írország, Hollandia, Franciaország, Kína, Izland, Chile, USA, Kanada, Új-Zéland, és még hosszan sorolhatnám (néhányukról tudom, hogy kicsoda és honnan olvas, pl. az egyik évfolyam társam a gimnáziumból az Egyesült Királyságból - Puszillak Juli!- az egyik volt osztálytársam Németországból, és van olyan is aki nagyon kedves üzenetet írt 2 éve, hogy ő bizony az Egyesült Arab Emirátusokból olvassa az írásaimat), ismerősen, ismeretlenül is köszönöm nektek, hogy hűségesen visszajártok és követitek a Csibekalandokat.

Ugyan a legtöbbet olvasott posztok az újrahasznosításról, a háztartási praktikákról és a tipegő hálózsák varrásáról szólnak, mégis amit a legjobban szerettetek azok a személyes jellegű témák (mint pl. a kismama aztán pedig a baba naplóm).

Ezért arra gondoltam, hogy legyen ez egy rendhagyó bejegyzés amolyan "ezt még nem tudtátok rólam, rólunk".

• Kislányként balerina, középiskolásként újságíró akartam lenni. Újdonsült felnőttként csak arra vágytam, hogy feleség és anya lehessek (ebből legalább az egyik teljesült), most pedig ugyan imádom a munkám, de ha most megkérdezné valaki hogy mit szeretnék csinálni azt mondanám cukrász lennék és különleges süteményeket sütnék és desszerteket készítenék.
• Rend és tisztaság mániás voltam Gréta kb. 1 éves koráig. Akkor feladtam a küzdelmet, nem, nem esz meg minket a kosz, de már nem izgat, hogy 2-3, na jó van hogy 4 napig is fotelben vannak a szárítóról leszedett hajtogatásra váró ruhák, hogy nem sikerül nap végéig elmosogatni és a gyerek játékai nincsenek szín, méret és fajta szerint csoportosítva - na jó az utolsó csak vicc volt :D
• Sokan megkérdezik, hogy Gréta miért lett vörös, hiszen Krisztián sem az és én sem. Nos igazuk is van, meg nem is, ugyanis gyerekkoromban erőteljesen vöröses árnyalatú volt a hajam (nem ennyire mint Grétának) és ha apa nem borotválkozik pár napig szinte teljesen vörös a borostája, szóval a géneknek csak össze kellett adódniuk ;)
• Imádunk olvasni, tudom ezt már említettem egy párszor, Krisztián gyorsan falja a könyveket, neki több ideje van, én lassabban idő szűke miatt. Rengeteg műfajból válogatjuk össze a mini "könyvtárunkat" mindkettőnk álma egy családi ház és abban egy "könyvtárszoba" olvasósarokkal. Grétát is nagyon érdeklik a könyvek, érdekesség, hogy amikor megtudtuk, hogy útban van mi nem gyerekruhát hanem mesekönyvet vettünk neki először.
• Gréta szinte egyáltalán nem hasonlít rám külsőleg, egy az egyben tiszta Krisztián, a szeme, a szája, a haja (mennyisége), az ujjai, a körmei, az alkata, stb. (egyedül az anyajegyeket nem örökölte idáig, mert még egyetlen darab sincs neki), a személyisége, jelleme viszont  olyan, mint amilyen anyjáé (vagyis az enyém)... nehéz eset :D
• Szeretnék jó szülő lenni, de tudom sokszor én (is) "szaranya" vagyok. Mert már nincs türelmem egy éjszakai műszak, munka után, hazafelé hisztiző , útonelfekvős gyerekkel miközben fel vagyok pakolva mint a málhás szamár, a fülemről is szatyor, kismotor, homokozószett, a másnapi ebédhez bevásárolt alapanyagok lógnak na meg persze majd bepisilek... 
• Igen Gréta szokott mesét nézni, tudom ez is amolyan "szaranyás" dolog, mert káros, egy ennyi idős gyerek játszon, ne a TV-ben nézzen mesét, stb. ez van, nem a mese nézés a nap fő pontja, ha lehet leginkább a kinti programokat preferáljuk, de nincs itthon betiltva a mese.
• Ehhez kapcsolódó (a többi egyidős gyerekkel ellentétben) Gréta nem szereti a Bogyó és Babócát, kövezzetek meg, de inkább néz Merida a bátort, Aranyhajat, Dínókalandot, Jégvarázst, Tom és Jerryt vagy Kacsameséket, a lényeg, hogy minimum jó legyen a főcímdal, előnyt élveznek azok a mesék amikben énekelnek is, mert arra lehet táncolni is.
• Nem vagyunk sport emberek, a terhesség előtt eljártam heti egyszer spinning edzésre, de azóta sem sikerült visszajutnom, sem tornára, sem spinningre, és még futni se. :( Bicskanyitogatónak találom az olyan kijelentéseket, hogy azok az anyák akik nem mennek el edzeni, futni, kondizni azok tulajdonképpen szimplán csak lusták.  De nagyon szívesen biciklizünk, akár együtt akár külön és nagyokat sétálunk, ha jut még erre idő hétvégén.
• Nagyon erős akaratú vagyok, akárcsak Krisztián (vajon a gyerek honnan örökölhette a dacolást és az ellenszegülést? :D), nem adom fel a dolgokat, amiket igazán akarok, van hogy elbukom, mert én is elbukom nem is olyan ritkán, de újra felállok és folyatom onnan ahol vereséget szenvedtem.
• 9 éves korom óta szemüveges vagyok (volt idő, amikor ugyan nem hordtam), mára már el sem tudom nélküle képzelni az életemet, a kontaktlencse nem jött be, pedig azzal is megpróbálkoztam, így én már megmaradok a szemüvegeknél (hiszen ez is öltözet ;) )
• Szeretnék egyszer saját szakácskönyvet írni és ki is adni, saját receptekből (abból is van néhány, de ritkábban szoktak ide felkerülni és ehhez kapcsolódóan nem ártana megtanulnom legalább egy kicsit jobban fényképezni, hogy normális fotók készülhessenek a receptekhez. (Érdekelne titeket "Barbi receptgyűjteménye"?)

Remélem élveztétek a rendhagyó összefoglalót, és továbbra is velem tartotok a Csibekalandokon.

Kereshettek itt, emailben, a Facebookon, a Pinteresten és az Instagramon is.

Még egyszer köszönöm, hogy vagytok!

Hatalmas ölelés és puszi Mindenkinek!