2016. október 25.

Kalandok a Csibéknél 16.10.23.

A múlt héten nem sikerült megírnom az összefoglalót, kicsit besokalltam a munkából, úgyhogy most megpróbálom az elmúlt 2 hetet tömören, röviden összesűríteni.

Szóval múlt héten kedden visszavittem Grétát a gyerekorvoshoz, mert csak nem múlt a köhögése, az orra ugyan nem folyt, de fekve még mindig hallatszott hogy durván szörcsög. Nem is baj, hogy visszavittem, mert kezdődő hörghurutja lett, de így időben elkapva még nem volt vészes a dolog. Anyukám vigyázott rá 2 napig, aztán én maradtam itthon vele. A zörej szerencsére megszűnt, hétfőtől már újra járhat bölcsibe. Most sem 100%-osan egészséges, újra folyik az orra és hajnalban még mindig köhög, a javulást majd csak a nyárelő fogja meghozni és az még nagyon-nagyon-nagyon messze van.
Persze fel lehet fogni úgy is a dolgot, hogy ez most egy intenzív immuntréning és mire óvodába kerül már messzire el fogják kerülni a betegségek - hát elég nehéz így rá gondolni.

Megvallom most minden nagyon nehéznek tűnik vele. Lassan 2 hónapja, hogy pokol lett minden este a fürdetés, emellett az éjszakai ébredések is megsűrűsödtek. Esküszöm már szinte folyamatosan úgy érzem, hogy egy hegyi troll ül a mellkasomon. :(
Mivel az esték egyre durvábbak lettek a héten felkerestünk egy gyerekpszichológust. Nem tudjuk, hogy mi lehetett az ami ezt az iszonyú stresszt kiváltotta Grétából, de abban egyet értünk, hogy megoldást kell találnunk, hiszen rettegett azóta minden fürdetéstől (nem, ez nem hiszti), de segítenünk kell feldolgozni neki. Ugyan kivárhatnánk, hogy egy idő után elhagyja az üvöltést, de ezzel nem oldódna meg a probléma gyökere, hiszen feladná, tudná, hogy nem kap segítséget a segélykiáltására, de a stressz feldolgozatlanul ott maradna benne.
Szóval elmentünk Krisztiánnal, nagyon kedves volt a hölgy mindenről kérdezgetett minket, szokások, bölcsőde, változás az életünkben, kötődés az emberekhez, egyéb félelmek, stb.
Végül egy kosárnyi jó tanáccsal jöttünk el tőle és majd november elején kell felhívnom, hogy hogyan haladunk. Természetesen beszámolok majd nektek a haladásról (nagyon remélem, hogy napról napra közelebb jutunk a megoldáshoz).

A másik sarkalatos probléma az alvás, nem tudni, hogy rosszat álmodik, esetleg a sötétségtől fél, vagy engem hiányol, de ha felébred onnantól kezdve az ágy mellett ülve, a kezét fogva, vagy a hátát simogatva kell töltenem az éjszakát (szinte minden éjszaka kevesebb, mint 4 órát  sikerül aludnom).
Apukámtól kapott csütörtökön egy adapterről működő éjjeli fényt, hogy ha a sötétség lenne a problémája akkor legyen egy kis megnyugtatása. Eddig sajnos még nem tapasztaltam javulást.

Emellett természetesen tombol a dackorszak nálunk, olyan akár egy hurrikán, jön és mindent elsöprő erővel letarol minket és mindenkit a környezetében. Lefekszik a földre (leginkább a sárba és a koszba szereti belevágni magát), toporzékol, teli torokból üvölt, mint egy sakál, dobál mindent ami a keze ügyébe akad, ha rá merek szólni megüt, megcsíp, karmol. Teljesen kifordul önmagából, olyankor teljes mértékben kezelhetetlen, nem használ a jó szó, az elterelés, a határozott fellépés, várni kell, hogy kissé kitombolja magából a dolgokat (aztán átölelni és nyugodtan higgadtan beszélni hozzá, úgy lassan - tényleg nagyon lassan lecsitul).

Az idő nem kedvez nekünk, kültéri programokra nincs lehetőségünk, így a héten gyurmát készítettünk és családosan gyurmáztunk (Gréta imádja).
Most már képes akár fél, háromnegyed órát is egyedül eljátszani, babázik, főzőcskézik, legózik, vagy éppen szerepjátékot játszik. Persze csak akkor, ha van kedve :P
A múltkor amikor beteg volt odahúztam neki a konyhapulthoz a fellépőmet, hogy együtt süthessünk kekszet, nos az az egy alkalom elég volt hozzá, hogy a sütés-főzőcskézés belopja magát a szívébe (anyja lánya :D ). Azóta rengetegszer jön a konyhába és már húzza is a konyhapulthoz a fellépőt, hogy együtt főzőcskézzünk. Jó lenne , ha az ilyen boldog, időszakokból több lenne...

Hamupipőke a hamuból válogatta a lencsét, ő pedig a megfelelő méretű spagetti tésztát válogatja


Apa oktatást tart gyurmázásból




Nini, jó rá anya papucsa :D


Kukuccs!


Rövid alkotói nyugalom

 

Apa (minden) este mesét olvas

A vérében van... manikűröztet a Mamával
 
Mesenézés "Ujzival"
...Papával,...


...Mamával



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...