Szóval valahogyan nem nagyon tudunk kikeveredni a betegség spirálból, múlt hét hétfőre Krisztián dőlt ki teljesen (bakteriális felső légúti fertőzés azaz hétköznapi nevén férfinátha ütötte fel nála a fejét) a hetet itthon is töltötte betegállományban.
Grétát hétfőtől reggelente is én vittem bölcsibe, ami megvallom nem volt egyszerű. Gyalogoltunk, hogy jobban szokja a gyaloglást, de hogy is mondjam még alakulgat, mert minden kavicsnál megáll, megszámolja a bogarakat a fűben, előre 2 m megy, hátra viszont 4 m-t. Konkrétan lefáradtam mire a bölcsihez értünk a sok terelgetéstől. Hétfő reggel sírt, amikor elköszöntem ez betudható a hétfőnek, annak hogy anya vitte és anyától mindig nehezebb elválni és annak is hogy az egyik új kisfiú torka szakadtából üvöltött, visított épp akkor is.
Hétfőn délután elkísért nőgyógyászhoz, ami nehezített menet volt, mert érkezési sorrend van az orvosomnál és tekintve, hogy előző héten szabadságon volt most még a szokásosnál is többen voltak nála. Így mit volt mit tenni a rendelő ajtóval szemben lévő játszótéren voltunk amíg világos és jó idő volt, amikor bementünk már csak kb. 5en voltak előttünk. Sokáig tartott a várakozás, Gréta türelmetlen és a fáradtságtól hisztis is volt már, aznap este nagyon gyorsan el is aludt, kifárasztotta szegénykémet a nehéz, hosszú nap.
Másnap már nem sírt a böliben az elválásnál, puszit adott, elköszönt és besétált a csoportszobába. Délutánra újabb programot szerveztem, elsétáltunk Grétának megvenni az őszi-téli lábbeliket (Szamos, Superfit és játszósnak Deichmannos sportcipő és hótaposó mindezt 7.000 Ft-ért, nagyon büszke voltam magamra :D ).
Szerdán vásárolni mentünk délután a Vértes Centerbe, hazafelé jövet nagyon jó élményben volt részünk. Egy idősebb hölgy sétáltatta a kutyáját, Gréta meglátta és nagy hangon elkezdett kiabálni az örömtől "Utyus! Utyus!", a hölgy odajött hozzánk és felajánlotta, hogy Gréta megsimogathatja a kutyust, mert nagyon szelíd és szereti a gyerekeket.
(Ennek annyi az előzménye, hogy kb. egy éve Gréta odament egy kutyához, hogy megsimogassa, szintén a gazdi unszolására, de a kutyus annyira izgatott volt és örült hogy elkezdett ugatni. Ekkor Gréta már kartávolságon belül volt és olyan nagyon megijedt, hogy azóta sem mert odamenni egyetlen kutyához sem, hiába szereti őket, fél. A legtöbb kutyagazdi invitálni szokott minket kutyasimogatásra, elmondják, hogy az ő kutyájuk szelíd és imádja a gyerekeket - ebben soha sem kételkedtem, sőt én Grétát is szívesen odaengedném - de Gréta fél, a hátam mögé bújik és a combomba kapaszkodik. Nem igazán szokták megérteni, ha azt mondom, hogy odaengedném a gyereket, de ő nem akar menni. Erőnek erejével nem fogom a rettegő csemetét odavonszolni, mert azzal még sokkal jobban elmélyíteném a félelmét, ez pedig nem célom.)
Elmagyaráztam a hölgynek, hogy Gréta ugyan szereti a kutyusokat, de kizárólag messziről, és nem meri megsimogatni őket. És ahelyett hogy újra elmondta volna, hogy de nem fogja bántani, mert szereti a gyerekeket olyat tett ami azt hiszem egy lépéssel közelebb vitte Grétát ahhoz, hogy egyszer majd legyűrje a félelmét: odaadta a póráz végét Gréta kezébe (és az enyémbe). Egészen hazáig kísértek minket és olyan boldogságot szereztek Grétának ami szinte leírhatatlan. Nagyon hálás vagyok a hölgynek, és Luca kutyájának! :)
Ami a héten és az előző héten egy igazi rémálom volt az a fürdés. Valamiért Gréta retteg a fürdéstől, nem történt semmi, ami más lett volna mint eddig, ami megijeszthette volna, mégis ha szóba kerül, hogy menni kell fürdeni vigasztalhatatlanul elkezd sírni, remeg és láthatóan retteg. A kádban nem nyúl egyetlen játékhoz sem, csak bambul maga elé, odáig még nincs semmi gond, amíg a fogát megmosom, de amikor a testét elkezdem bevizezni és mosdatni úgy visít, ordít, mint akit nyúznak, hívja apát és tőle reméli, hogy kimenti a gonosz fürdőkád karmai közül.
Az első alkalom után azt hittük fázik azóta igazi trópusi klímát varázsolunk neki, de sajnos a helyzet nem lett jobb. Vettem már neki teljesen műanyag testű babát, visszük minden este a kádba, hogy közösen megfürdethessük, hogy lássa nem rossz dolog a fürdés, de eddig ez sem hozott pozitív változást. Ha valakinek van esetleg valami tuti félelem elűző tippje a fürdéshez ne tartsa magában?
Szombat délután elvitték magukhoz a szüleim 4 órára. Nagyon szereti őket, szeret náluk. Már csütörtök óta mantrázta nekünk az ajtó előtt állva, hogy "Mami, Papi, Ujzi". Elmentek a Cseke-tóhoz, etettek kacsákat, játszótereztek és néztek vonatokat is.
Vasárnap pedig vonatra ültünk és Almásfüzitőre mentünk a Dédihez. Az az öröm, ami Gréta arcáról leolvasható volt az megfizethetetlen. Imádja a vonatokat, most pedig, hogy hosszabb kihagyás után újra ülhetett rajta teljesen felvillanyozta. A múltkori látogatásunk alkalmával matrica módjára rám tapadt, de most szerencsére nagyon nyitott volt, mindenkinek osztott puszit (mamának, papának, dédinek) felfedezte a lakást, mondókázott, jött-ment és egyfolytában magyarázott. Megtörtént a 4. születésnapi köszöntés és rögtön örök barátság kötődött Zsófi baba és Gréta között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése