2016. november 12.

Kalandok a Csibéknél 16.11.11.

Elég régen nem írtam már összefoglalót, akik nem követik a Csibekalandok facebookos oldalát nem is sejtették, hogy mi volt ennek a kimaradásnak az oka. Pontosan 2 hete a bölcsőde utáni bevásárlásból hazafelé tartva Gréta addig kunsztolt, amíg kiesett a babakocsiból. Ragaszkodtunk a babakocsihoz, Krisztiánnak reggel így könnyebb volt beérni a bölcsibe, nekem meg egyszerűbb volt délután, amikor még vásárolni is kellett, a füleimen is szatyor lógott Gréta pedig 2 méter után megmakacsolta magát és leült (lefeküdt) az út közepére. Nem rajongott Gréta már régóta érte, Hudini bámulatos ügyességével 2 másodperc alatt tudott kiszabadulni, hiába kötöttük be minden alkalommal. Nemtetszése jeléül a csípőjénél a karfán előrehajolva lógott fejjel lefelé ki a babakocsiból így az aznap délután nagy részén úgy toltam, hogy közben előrehajoltam és a kabátjánál fogva húztam vissza az ülésre. Hazafelé elég sok az úthiba a fák gyökerei alaposan felrepesztették a járda aszfaltját, az esernyő babakocsi kis kerekei ezeken nem tudnak úgy átmenni, mint a szeretett (már eladott) Cobránk hatalmas kerekei. A két kezes átemelős mutatvány alatt Gréta úgy gondolta nem elégíti ki,  ahogy simán kihajol a korláton, felállt az ülőrészre. Abban a pillanatban ahogy észrevettem nyúltam, hogy visszaültessem, de már késő volt, fejjel előre kiesett a babakocsiból. Hirtelen csak azt láttam, hogy felhorzsolta a takonycsatornáját és az állát, vérzik és iszonyúan sír (eléggé vérzett, mint a fejsebek általában, nem is lehetett látni semmit, hiába törölgettem). Ölbe vettem, nyugtattam, de nem tudott csitulni a sírás, közben fél kézzel toltam a babakocsit, fél kézzel Grétát cipeltem, időnként megállva, mert már nem olyan könnyű a közel 14 kilójával. A második megállásnál amikor nyugtattam tovább valami nem stimmel, valami éles van a szájában - a bal felső metszőfoga.
Dilemma, mi legyen most: a sima ügyeleten nem foglalkoznak ilyesmivel, a sürgősségi ügyeleten bent tölthetjük az éjszakát anélkül, hogy egy pillantást vetnének rá, viszont kezdtem aggódni, mert fájdalmai erősek voltak, a sírás sem akart abba maradni és inni teljességgel képtelen volt (az egyértelmű volt, hogy csőrös pohárból nem fog menni, de sima pohárból, és szívószállal sem ivott egyetlen kortyot sem) és aggasztott a meglévő baj mellett a kiszáradás veszélye is.
Végül apukámat kértük meg, hogy vigyen le minket Tatára magán fogorvoshoz aki előzetes bejelentkezés nélkül is hajlandó volt fogadni minket este fél 8 után.
Nagy megdöbbenésünkre nem csinált vele semmit. Megnézte, elmondta, hogy nem számít, mert csak tejfog, majd, ha a szájsebei begyógyultak vigyük vissza egy lekezelésre.
Gréta megnyugodott, szívószállal hajlandó volt már inni pár kortyot is. Akkor éjszaka vele aludtam, hogy biztosan kizárhassuk az agyrázkódás lehetőségét. Szerencsére legalább az nem lett neki.
A kedve onnantól kezdve jó volt, de alig evett, a korábban kiskacsa csajszi, egész nap alig ivott és mutatta a tükörnél, hogy "fog fáj!". A rövid 3 napos munkahéten anyukám vállalta, hogy vigyáz rá, ő vitte el egy másik fogorvoshoz ( aki eltávolította a foga 3/4-ét, teljesen mozaikosra tört, kilátszott a fogbél, és állandó fájdalmat okozott neki). Szerettük volna, ha sikerül megmenteni a fogacskáját (nagyon-nagyon-nagyon sok pénzt fizettünk volna egy empatikus, gyerekbarát, hozzáértő fogorvosnak), de sajnos nem sikerült.
Hétvégére hazajött segített nekem megsütni a szülinapi tortát, ez ugyan nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek most hangzik. (a mályvacukorkrémhez a szirupot harmadszorra sikerült megcsinálni, mert hol egy sürgős pelenkacsere jött közbe, hol egy fontos legótorony építés, hol egy füle hegyéig maszatos gyerek lemosdatása, szóval a 2 első verzió a lefolyóban végezte), a tejszínes krémet negyedszerre sem sikerült rendesen felverni (nem veszek többet laktózmenteset, mert egy kalap kaki volt, ellenben ugyanolyan rosszul voltam tőle, minta normál laktóz tartalmú lett volna). De a torta végül finom lett vasárnap előre ittunk azaz ettünk a medve bőrére és megtartottuk a születésnapomat (számszerint a 33-at). Krisztián nagyon jópofa kincskeresős ajándékot adott, a lakás különböző pontjain rejtett el nyomravezető kártyákat, hogy hol keressem a következő nyomot, már maga az ajándékkeresés egy igazi szülinapi élmény volt. De amikor megtaláltam végül a dobozt leesett az állam. Kaptam egy új laptopot a szegény kis régi leharcolt netbookom helyett. (Vajon megunta, hogy elkéregettem az övét akkor pedig nem tudott dolgozni?)  Úgyhogy most hatalmas terveim vannak, most hogy technikailag megoldódott minden problémám, adottak a hardveres feltételek már csak időt kell mindenre varázsolnom :P
A szüleim egy új robotgéppel leptek meg, ami egy igazi álom (nem, nem Kitchen Aid, nem vagyunk mi Rochildék), de egy nagyon szuper kis Bosch MUM 4427-es. Sokat kutattam (mert eredetileg mi akartuk megvenni karácsonyra magunknak), hogy milyen lenne a megfelelő, strapabíró, bővíthető funkciós, megbízható gép és mindenhonnan azt a megerősítést kaptam, hogy a Bosch MUM-okkal nem lehet melléfogni.
Most a héten itthon voltam Grétával, mert nagyon nehezen gyógyul. A múltkori hörghurutra hiába kapott antibiotikumot és Acc-t (az Acc konrétan nem ért semmit), a váladék ott maradt a tüdejében így a már bevált csodaszert vetettem be és Ambroxol-Tevával kiűztem belőle minden hurutot, hétfőre már tiszta volt a tüdeje, de a 2 hónapja orr, arcüregben lerakódott garatnál pangó váladéktól egyszerűen képtelenek voltunk megszabadítani, így a doktornőnk napi 3x5 perc lámpázást írt elő. Szüleim gyorsjáratban elhozták a bioptron lámpájukat (Krisztián bármennyire is nem hitt benne) a második napon elkezdett távozni a váladék, köhögés és sűrű orrváladék formájában. Így hogy végre minden váladékos cucctól megszabadul hétfőn mehet végre bölcsibe, már nagyon hiányoztak neki a gyerekek, nagyon sokan emlegette őket.
A sok rossz ellenére nagyon sokat fejlődött a beszéde, egész nap csacsog, képes az összefüggő mondat alkotásra, visszamondja a meséket, a mondókákat, sokat énekel magától is.Nehezebb is a nap folyamán vele történteket feldolgoznia, esténként lámpaoltás után még vagy fél órán át mondogatja, hogy mi történt vele napközben. Képes akár fél-háromnegyed órát egyedül ellegózni, épít, szétszedi a kockákat, majd más felállásban újra összerakja, szerepjátékokat játszik a dupló emberkékkel. Babázik, gondoskodó szülő módjára eteti, sétáltatja, lefekteti a babákat. Főzőcskézik a babakonyhában, megetet minket is, majd a kis játékseprűjével össze is söpör maga körül. Ha kimegyek a konyhába rögtön porzik utánam és már húzza is a fellépőt a pulthoz, hogy ő is süthessen-főzhessen. Azt nem szerei, ha maszatos lesz a keze, így leginkább a kavargatási feladatok jutnak rá, valamint ha valamit bele kell tenni a tálba. A tortakészítéstől teljesen felvillanyozódott, mondta, hogy anyáé a torta és Grétáé is, minden nap ebéd után elmondja, hogy tortát akar enni :) Kis csokifan :D
A lustasága olyan méreteket ölt, hogy nem tudom mi lesz velünk, kint az utcán 2 méter gyaloglás után felveteti magát, mert nem akar tovább menni. Ha nem veszem fel leül, fekszik, ez pedig ilyen hidegben már nem éppen jó dolog.
A fürdéssel nem jutottunk előrébb, ugyanúgy ordít, remeg, nyáladzik, teljes idegi kikapcs van akkor nála. A feldolgozással talán annyi előrelépés van, hogy eddig csak a dupló babákkal játszotta el a fürdést (ezek azért igen kevéssé hasonlítanak a valódi emberekre), a játék babákkal nem akarta, sírva fakadt, ha megkérdeztem, hogy elmenjenek e pancsiba a babák (ezeknek ugye már emberi kinézetük van, könnyebben azonosult velük), de mostanra eljutottunk odáig, hogy együtt levetkőztetjük a babákat és a képzeletbeli kádban megfürdetjük őket. Lassan talán eljutunk odáig hogy egy kádnak kinevezett tálat is bevonjunk a játékba, folyamatosan haladva a valóság a víz és a fürdőszoba felé, hogy önmaga le tudja küzdeni a félelmeit és lássa, hogy tulajdonképpen nem félelmetes a fürdés.

Lassan haladunk gyalogosan vásárolni

Közvetlenül a sürgősségi orvoslátogatás után


Harmadnaposan

Próbálkozás a harisnya felvétellel


A kedvencet vetítettük Vackort az óvodában


Egyedül elvonult héderelni a szobájába

Szülinapi vörösbársony torta málnás meglepetéssel

Ennyi a séta amire a saját lábán hajlandó



Ami a fogacskából maradt


"Épít a mester egy kis házat..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...