Jótékonysági bál 2013

Mióta együtt vagyunk Krisztiánnal szinte minden évben el szoktunk menni a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola februárban megrendezett jótékonysági báljára. Tavaly ez sajnos kimaradt a lakásvásárlás, felújítás, költözés forgatagában, de idén úgy döntöttünk, hogy mindenképpen elmegyünk.
Bár nem úgy indult ahogyan szerettük volna (Krisztián már az elején azon mérgelődött, hogy felemelték a jegyek árát, és nem kaptunk már földszinti asztalhoz helyet, csak az emeletre).
Lementem a varrónőhöz (Brigi barátnőmhöz) és beszűkíttettem vele azt a koktélruhát, amit még méretesebb formámban hordtam, és ami Krisztiánnak annak idején olyan nagyon tetszett. Péntekre bejelentkeztem fodrászhoz (nem lehet ugyan mindent a lakásra fogni, de tény hogy másra kellet a pénz és már másfél éve nem voltam, a hajam pedig nem állt sehogy sem).
Krisztiánnal kicsit könnyebb dolgom volt kijelentette, hogy akármit csinálok ő nem fog kiöltözni, nem vesz sem öltönyt, sem nyakkendőt (nem mintha lenne neki...), így csak kimostam és kivasaltam három ingét, hogy legyen választási lehetősége.
Az este általában zenés-táncos műsorral szokott kezdődni, amit hol a végzős diákok szalagavatói táncából válogatnak össze, hol a meghívott előadókat láthatunk, majd a diákok felszolgálják a 3 fogásos vacsorát, amit ők maguk főznek, ezt követően bárki a táncparkettre botorkálhat, hogy valamilyen szinten eltébláboljon jobbra-balra (igen ezek vagyunk mi, ugyanis Krisztián nem tud, nem szeret és talán nem is akar megtanulni táncolni), de a többségnek általában azért elég jól szokott menni, ropják egészen hajnalig.
Ha nem társasággal megyünk akkor már az éjféli tombola húzást sem szoktuk kivárni és mivel idén senki sem tartott velünk, már az elején tudtuk, hogy éjfélre otthon leszünk.
                  
              Közös képet nem tudtunk készíteni, mert köddé vált az állvány, úgyhogy  csak így tudtuk megoldani a fotót

A nyitó műsorról lekéstünk, mert hiába bizonygattam, hogy 7-re kell megérkezni, Krisztián nem akart fél 8 előtt odaérni. Meglepő módon külön asztalt kaptunk, nem csaptak minket más társaságokhoz, úgyhogy még a "romantikus kettecskén" hangulat is adott volt.
Ismerősökkel nem találkoztunk (csak Krisztián tanáraival), körbejártuk mind a 3 szintet, volt nosztalgiázás, meg hatalmas kacagás a tablókon. És hogy meglegyen az örömöm 3 tánc elejéig még a táncparkettre is bemerészkedtünk. (Krisztián azóta is emlegeti, hogy "ez már háromszor annyi volt, mint a múltkor", ha így haladunk, még jó pár évnek el kell telnie, hogy áttáncoljuk az egész éjszakát.)
Összességében az élmény pozitív, finom volt a vacsi, jó volt a zene, egy picit én is "táncolhattam", jól éreztük magunkat és jövünk jövőre is.