Túrót a fánkba

"Túró a fánkban? Pfúj! Miért nem csinálsz inkább megint forgácsfánkot?" Ez volt Krisztián első reakciója, amikor megemlítettem neki, hogy az utolsó fánkunk a farsangi szezonban túrófánk lesz. Valószínű, hogy a túrógombóc jutott eszébe róla, amit nem igazán szívlel. Nézelődtem, keresgéltem, a legjobbat szerettem volna elkészíteni, hogy legalább erről jó emlékei legyenek. Itt találtam egy receptet, csak az arányokon kellett változtatni, és meg is született a tökéletes lágy, könnyű, gyors, és nem utolsó sorban nagyon finom fánk, ami még Krisztiánt is levette a lábáról. (Mostanában úgy is sikernek könyvelhetem el, hogy hajlandó megenni a jázminrizs helyett a barnarizst, esténként gyümölcsturmixot iszik és elég jól kezd alkalmazkodni a reform konyhához, elvégre új év - új élet.)

Túrófánk

Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- 3 db egész tojás
- 8 ek finomliszt (lehet, hogy legközelebb zabpehely liszttel fogom készíteni)
- 1/2 kk szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 1 ek cukor

A túrót villával összetörtem és összekevertem a többi hozzávalóval, ezzel kész is lett a fánk tésztája, tulajdonképpen alig tartott az egész 2 percig. Egy kisebb lábosban olajat forrósítottam, 2-3 cm-nyi mindenképpen kellett, hogy a fánkok forogni tudjanak (mert intelligens fánk lévén önmagát forgatja).
Szóval az olajat forróra melegítettem, de nem túl forróra (akkor ugyanis a fánkok külseje hamar megég, de a belsejük nyers marad). A tésztából 2 cm átmérőjű labdákat gömbölygettem vizes kézzel és az olajba pottyantottam őket (egyszerre 5-6 db-nál nem érdemes többet sütni, mert nem lesz elég helyük). A fánkok szépen felemelkedtek az olaj tetejére a önmagukat forgatva aranybarnára sültek. Papírtörlőre szedtem őket lecsepegni és már lehetett is enni, én fahéjas nádcukorral (mint szinte minden fánkot), Krisztián lekvárral.