Mikor Pápára jártam gimnáziumba, akkor ismerkedtem meg vele, itt nálunk a környéken nem igazán népszerű sütemény, nem roskadoznak alatta az itteni cukrászdák kínálópultjai, a családban sem sütötte soha senki. Kezdetekben azokon a hétvégéken, amikor nem mehettünk haza és honvágyam volt a szülők meglátogattak, beültünk a sétáló utcában a Jutka cukrászdába (a szeptemberi osztálytalálkozó alkalmával szembesülnöm kellett a tényekkel, nemcsak az emberek változtak beleértve magamat is, hanem a város is, és már csak a hűlt helyét találtam a cukrászdának).
Amióta én is készítem ezt a süteményt, akkor mindig rám törnek ezek a nosztalgikus emlékek. A gimnázium, az osztálytársak, szobatársak, barátok, a szombati tanítási napok, az Eduschoban eltöltött órák, hógolyózás a Várkertben, és még sorolhatnám, hiszen rengeteg fantasztikus emlékünk/élményünk van azokból az évekből, jó visszagondolni rájuk.
De visszatérve a kiindulóponthoz, nosztalgiázni támadt kedvem és mivel már legalább 2-3 éve nem sütöttem, itt az ideje, hogy újra terítékre kerüljön a Hatlapos.
Hatlapos
Hozzávalók:
Tésztához:
- 50 dkg finomliszt
- 8 dkg zsír
- 10 dkg porcukor
- 2 dkg szalalkáli
- 2 dl tej
Krémhez:
- 15 dkg cukor
- 1 l tej
- 5 dkg (keserű) kakaópor
- 6 ek liszt
- 5 dkg étcsoki (fél tábla természetesen Tibi)
- 10 dkg vaj
-1 ek házi vaníliáscukor
Az én végleges változatom több recept összeollózásából készült, ami nagyon fontos volt az összeállításkor, hogy a krém ne pudingporból készüljön (mert irtózom tőlük), és ne kapjunk cukorbajt az első harapás után (ugyanis a legtöbb recept brutális 35-40 dkg-nyi írt), továbbá mivel mostanában rám fér egy kis diéta nem négyszögletesre nyújtottam a lapokat, hanem kerekre (a végeredmény hatlapos torta), így többet osztogatok el belőle és kevesebbet tudok nassolni.
Kicsit előre kellett dolgoznom, mert az egyik kolleganőm szerdától szabadságra ment, a másik keddtől betegállományba került, így nekem teljesen esélytelen lett, hogy kivegyek egy napot, hogy süthessek, főzhessek, takaríthassak húsvét előtt.
Ezeket a lapokat már hétfő délután ki tudtam sütni, mert csak pénteken töltöttem be, így estére megpuhult, és összeértek az ízek. A lisztet, a cukrot és a zsírt összemorzsoltam, közben a másik tálban meglangyosítottam a tejet és beleszórtam a szalalkálit (nem jó, ha túl meleg, mert már akkor felszabadul az ammónia, és büdösítésnek éppen elég lesz az az idő míg a hat lap a sütőben csücsül).
Rugalmas, nem túl kemény tésztává gyúrtam a morzsát és a szalalkális tejet, mérlegen kimérve pontosan 6 db egyforma súlyú gombóccá vettem szét. A tésztalabdákat egyenként 24 cm átmérőjű körökké nyújtottam és 200°C-os sütőben, alsó-felső sütésen pár perc alatt világosra sütöttem (közben természetesen sarkig tártam az ablakot, hogy a sütés közben felszabaduló ammóniától meg ne fulladjak). Vigyázni kell vele, mert se perc alatt túlsülnek és megégnek a lapok, ezért fél szemmel mindig a sütőt lestem.
A kész lapok kőkemények és törékenyek, ezért egymásra halmoztam őket és félretettem péntekig, hogy lehetőleg addig ne essen semmi bajuk.
Pénteken aztán a tej háromnegyedét a cukorral, és a vaníliáscukorral felforraltam, a kakaót a liszttel és a 2,5 dl tejjel simára kevertem és a felforralt cukros tejhez öntöttem. Folyamatos kevergetés mellett a krémet sűrűre főztem, majd belekevertem a vaj felét és azonnal megtöltöttem vele a lapokat, amíg a krém forró volt.
A legfelső tésztalapot megkentem a maradék olvasztott vajjal és porcukrot szitáltam rá. Miután kihűlt mehetett a hűtőbe dermedni, néhány óra múlva (3-4) fel is lehetett vágni.
Kicsit előre kellett dolgoznom, mert az egyik kolleganőm szerdától szabadságra ment, a másik keddtől betegállományba került, így nekem teljesen esélytelen lett, hogy kivegyek egy napot, hogy süthessek, főzhessek, takaríthassak húsvét előtt.
Ezeket a lapokat már hétfő délután ki tudtam sütni, mert csak pénteken töltöttem be, így estére megpuhult, és összeértek az ízek. A lisztet, a cukrot és a zsírt összemorzsoltam, közben a másik tálban meglangyosítottam a tejet és beleszórtam a szalalkálit (nem jó, ha túl meleg, mert már akkor felszabadul az ammónia, és büdösítésnek éppen elég lesz az az idő míg a hat lap a sütőben csücsül).
Rugalmas, nem túl kemény tésztává gyúrtam a morzsát és a szalalkális tejet, mérlegen kimérve pontosan 6 db egyforma súlyú gombóccá vettem szét. A tésztalabdákat egyenként 24 cm átmérőjű körökké nyújtottam és 200°C-os sütőben, alsó-felső sütésen pár perc alatt világosra sütöttem (közben természetesen sarkig tártam az ablakot, hogy a sütés közben felszabaduló ammóniától meg ne fulladjak). Vigyázni kell vele, mert se perc alatt túlsülnek és megégnek a lapok, ezért fél szemmel mindig a sütőt lestem.
A kész lapok kőkemények és törékenyek, ezért egymásra halmoztam őket és félretettem péntekig, hogy lehetőleg addig ne essen semmi bajuk.
Pénteken aztán a tej háromnegyedét a cukorral, és a vaníliáscukorral felforraltam, a kakaót a liszttel és a 2,5 dl tejjel simára kevertem és a felforralt cukros tejhez öntöttem. Folyamatos kevergetés mellett a krémet sűrűre főztem, majd belekevertem a vaj felét és azonnal megtöltöttem vele a lapokat, amíg a krém forró volt.
A legfelső tésztalapot megkentem a maradék olvasztott vajjal és porcukrot szitáltam rá. Miután kihűlt mehetett a hűtőbe dermedni, néhány óra múlva (3-4) fel is lehetett vágni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése