Mandulás-kardamomos és diós-fahéjas biscotti, avagy nekünk aztán van mit a tejbe aprítanunk

Még haza sem értünk soproni nyaralásunkból, de abban már meg is egyeztünk Krisztiánnal, hogy hanyagolni fogjuk innentől a sütiket. Jobban mondva az alkalmakra ezek után is készíteni fogok (születésnapok, névnapok), de nem lesz minden hetes mutatvány, hogy valami kis édességet csempésszek az életünkbe.
Természetesen vannak kivételek, ide tartozik például a múlt hétvégi BB torta  és a sütis doboz feltöltése, mert az jelentem kongott idáig az ürességtől. A kekszek Krisztiánnál ugyanis nem számítanak igazi süteménynek, ezért onnan lehet garázdálkodnia esténként. Amikor látom, hogy nyílik a kamra ajtó, Ő pedig teletömött szájjal (akárcsak régen a hörcsögeink) settenkedik vissza mellém a kanapéra, reménykedve abban, hogy nem vettem észre a nassolását, akkor úgy gondolom, hogy inkább tényleg kekszet egyen, ne pedig csokit.
Elsőnek a biscottira esett a választásom, mert Krisztián imádja a kekszeket tejbe, kakaóba mártogatni. Ezt az olasz kekszet (kétszersültet) pont erre találták ki, folyadék híján beletörhet a próbálkozó delikvens foga. De desszertborba (az olaszok így szokták), kakaóba, tejbe, kávéba vagy teába mártogatva igazi ínyenc csemege.
Jó sok receptet végigolvastam, nagyjából két csoportra tudnám osztani ezeket: vajasok és vaj nélküliek.
Én most Varga Gábor receptjére támaszkodtam, ugyan egyenlőre nem sok mindent változtattam meg rajta, de szerintem még lehetne alakítani, mindenesetre kiindulási pontnak tökéletes volt.

Felül a mandulás, alul a diós biscotti

Mandulás-kardamomos és diós-fahéjas biscotti

Hozzávalók:
40 dkg cukor
4 db tojás
60 dkg liszt
2 db citrom reszelt héja
2 tk sütőpor
2 tk vanília kivonat
15 dkg mandula
15 dkg dió
csipetnyi  őrölt fahéj
csipetnyi őrölt kardamom

A tojásokat és a cukrot tálas mixerbe tettem és magas fokozaton 15 percig habosítottam. Közben diót és a mandulát (természetesen külön-külön) száraz serpenyőben megpirítottam, hogy intenzívebb legyen az ízük.
Amikor elkészült a tojáshabot kétfelé öntöttem, az egyikbe pörkölt dió, a másikba a pörkölt mandula került. Mindegyikbe belereszeltem 1-1 citrom héját, belekerült még 1-1 tk vanília kivonat, 30-30 dkg liszt és 1-1 tk sütőpor. Ezenkívül a manduláshoz egy csipetnyi őrölt kardamomot, a dióshoz pedig egy csipet fahéjat adtam. A tésztákat egyneműre kevertem és sütőpapíros sütőlemezre halmoztam őket. Egyenként 35 cm hosszú, 10 cm széles és 3 cm hosszú csíkokká igazgattam őket (nem volt könnyű, iszonyúan ragaszkodott a tészta a tenyeremhez és az ujjaimhoz). 170°C-ra előmelegített sütőbe tettem és 30 perc alatt világosra sütöttem. Félóra után kivettem és pihentettem 10  percet, majd recés (kenyérvágó) késsel 1 cm vastag szeletekre vágtam. A szeleteket lefektettem egymás mellé vissza a sütőlemezre és 150°C-on még 25 percig szárítottam.
Most már dobozba rendezgetve várják, hogy Krisztián lassacskán rájárjon.