23. hét

Mennyi idős: 23 hetes.

Összes súly veszteség/gyarapodás: 9 kg (a mostani orvosi ajánlások alapján ezzel a súllyal már szülnöm kellene).

A baba: akkora mint egy grapefruit :) Megközelítőleg 28,9 cm, és 50 dkg a súlya.

Kismama ruhák: Imádom az új kismama leginget, ha szépen melegszik az idő és jön a nyár jöhetnek a lengébb ruhák is. Nem kevés nehézség árán vettem új melltartót (kimondani is borzasztó, de 5 és fél hónap alatt eljutottam a 75B-s mérettől a 90D-ig és félek, hogy még nincs vége...)

Striák: Szerencsére eddig semmi.

Tünetek: A hátam/derekam eléggé fáj, de ezeken kívül nincs semmi tünetem.

Alvás: Átlagosan egyszer ébredek már csak  és általában 6 ig vissza is tudok aludni.

Mozgás: Egyre gyakoribbak, erősebbek és látványosabbak a mozgások, bár a frontok alatt belustul a picike.

Kívánósság: Bárcsak megehetnék néhány sajtburgert...de nem.

Undor, finnyásság: most kifejezetten semmitől sem undorodom.

Nem előrejelzés: Fiúnak gondoljuk, de azért a hétvégén majd átnézegetjük a lányneveket is, hogy mik jöhetnének szóba, ha a mi kis szégyenlős babánk lánynak születne. Remélem hétfőre meglesznek a neveink és ha ezúttal sikerül megleshetjük a picúrt az ultrahangon alaposabban mint eddig.

Észrevehető, látható terhesség: Szépen gömbölyödik a pocak :)

Leginkább boldog vagy ingadozó hangulatú: Kifejezetten boldog, jövőhéten már időpontot is kérhetek a 4D-s ultrahanghoz, így kifejezetten izgatott vagyok, hogy milyen lesz a mi kicsikénk :)
Krisztián szerint ha rám hasonlít akkor nagy szájú lesz,  ha meg rá akkor már most kopaszodni fog :)


Update 2014.05.19.
Ma voltunk újra orvosnál és nagyon reménykedtem benne, hogy végre megtudhatjuk születendő gyermekünk nemét. Sokat kellett megint várnunk, vagy másfél órát közben keltegettem a picikét, hogy ne aludja megint végig az ultrahangozást. Azt láttuk, hogy lábvégű, vagyis a buksija fent van a pocakom tetején és a lábai a pocakom alján (érzem is sokszor amikor rugdossa a hólyagomat). Ami pedig a többit illeti, szóval a lábfejeit összeteszi (kicsit be is csámpít), a térdecskéit szorosan összeszorítja, amikor a doki próbálkozott más szögből kukucskálni akkor ébredt rá a kis drága, hogy ultrahangos megfigyelés alatt van ezért pluszban össze is kulcsolta a lábacskáit. Krisztián mérges volt, mert szerinte rám hasonlít a gyerek, olyan makacs, mint én. De szerintem tiszta apja, Krisztián szívből utálja, ha fényképezik és legalább olyan makacs (hacsak nem jobban), mint én, így az az egy biztos a gyerek nagyon is hasonlít ránk, de hogy mi van a lábacskái között az még mindig rejtély. Két hét múlva megyünk 4D-s ultrahangra, ott aztán addig nem leszek hajlandó felkelni az ágyról amíg ki nem derül a titok.