Cannoli a Szicíliai desszertcsoda

Hú, már több, mint egy éve készülök arra, hogy elkészítsem ezt az olasz (pontosabban szicíliai) fánkot, és most végre eljött az idő. Tavaly kimaradt a farsangi fánksütögetés, mert szigorú ágynyugalomra voltam ítélve, de most már semmi sem tarthat vissza hogy kiéljem alkotói kedvem a konyhában. Kinézetre a Cannoli egy kicsit sem hasonlít a mi megszokott fánkjainkhoz, de úgy hiszem mindenkinek adnia kellene neki egy esélyt, mert ez tipikusan az a desszert, amibe elsőre teljesen bele lehet szeretni. Míg a mi családunkban Krisztián az aki a hagyományos ízekhez és a megszokott magyar konyhához ragaszkodik, addig én vagyok a kísérletező "ínyenc", aki szívesen kipróbál új dolgokat, ízkombinációkat, és ez a szerencse, mert így derül ki, hogy mi az az újdonság ami még Krisztián szívét is meg tudja dobogtatni :)

Cannoli

Hozzávalók (10-12 darabhoz):

Omlós tésztához:
18 dkg liszt
4 dkg vaj
2 ek cukor
1 tojás sárgája
2 ek Marsala (helyette desszert fügebor)
2 ek fehérbor
1 csipet só
1 csipet fahéj
olaj (a formák kenéséhez és a kisütéshez)

Töltelékhez:
30 dkg ricotta
15 dkg cukor (csak 8 dkg-ot tettem bele és így is bőven elég édes volt)
1 ek narancsvirágvíz (ez kimaradt, de a pestiek könnyen beszerezhetik valamelyik delikáteszből, vidéken viszont elérhetetlen)
1 marék kandírozott citrom- és narancshéj
5 dkg étcsokoládé

A fánk omlós tésztájához mindent hidegen adtam hozzá, gyors mozdulatokkal összegyúrtam és folpackba csomagolva a hűtőbe tettem fél órára, hogy rendesen visszahűlhessen. Ezalatt elkészítettem a krémet. A ricottához kevertem a cukrot, az apróra vágott kandírozott citrom, ill. narancshéjat valamit a szintén apróra vágott csokoládét. Miután a tészta kipihente magát lisztezett nyújtólapon 1-2 mm(!) vastagra nyújtottam és egy 10 cm átmérőjű fém bögrével kerek lapokat szaggattam belőle. Az olaszok a sütéshez 10-12 cm hosszú és 2-3 cm átmérőjű fa hengereket használnak, erre tekerik fel lazán a kerek lapokat, mivel ez nekem pont nincsen egészen véletlenül ezért habroló csövet használtam helyette. A kiszaggatott kerek tésztalapok közepére tettem a kívülről jó alaposan beolajozott csövet és a tészta széleit áthajtottam lazán a csövön, úgy hogy azok kb. 1 cm-es részen fedjék egymást, ezt jó alaposan össze is nyomkodtam.
Kis lábosban olajat forrósítottam (jó sokat, hogy a fánkok lebegni tudjanak, ne ragadjanak le az aljára és egyenletesen sülhessenek) akkor jó a sütéshez az olaj, ha egy kis kimaradt tésztamorzsát beledobva az azonnal "sisteregni" kezd, feljön a tetejére és rögtön pirul.
Egyszerre  mindig csak 2 csövet tettem az olaja és jól megforgatva szép barnára sütöttem őket.
A krémet habzsákba tettem és a kisült cannolikat kétoldalról megtöltöttem a végeket apróra vágott étcsokoládéval szórtam meg és a tetejüket megporcukroztam.

Krisztián először csak nézett, hogy "ez mi?", mert kicsit sincsen fánk formája, aztán már az első falat lenyűgözte. Amikor megkérdeztem, hogy jövőre is süssek e, felháborodva közölte, hogy nehogy már egy évet kelljen rá várni, hogy újra ehessen, nem csak farsangkor lehet fánkot enni. Tulajdonképpen teljesen igaza van. :)