Fahéjas-karamellás meggylekvár

A tavalyi évben semmit sem főztem be, ezért nem csoda, hogy vészesen kifogyóban vannak a lekvár készleteink. Így idén mindenképpen fel kell újra töltenem őket, hogy lehessen mihez nyúlni a kamrában akár egy süti készítéshez, akár Krisztiánnak egy palacsinta töltéshez. Az eper szezonról lecsúsztam, de most itt a meggy és rengeteg ötletem van, hogy apránként milyen formában (azaz ízesítésben) lehetne eltenni az ínséges téli időszakra, amikor nem bővelkedünk a gyümölcsökben.

Elsőként fahéjas-karamellás ízesítésben készült, de azóta készült egy adag gyömbéres és még tervben van egy adag rumos ízesítésben is.

Annyiban változtattam az eddigi befőzési szokásaimon, hogy kisebb üvegekbe töltöttem a lekvárt, mert Krisztián legtöbbször nem tudta olyan gyorsan bepuszilni a 7,5 dl-es üvegekből, minthogy megpenészedett volna.

Most pedig következzék a recept sok szeretettel tőlem Nektek :)

Fahéjas-karamellás meggylekvár

Hozzávalók:

meggy (magozva) 2 kg
cukor 1 kg
őrölt fahéj 1 tk

Soha sem használok a lekvárokhoz tartósítószert, amíg bontatlan egy üveg addig esélye sincsen megromolni, a vákuum ugyanis nem engedi, viszont a cukrot egészségesebb édesítőszerre most nem volt lehetőségem cserélni annyi mostanában a tennivalóm, hogy nem jutottam el venni.
Helyette jó megoldás lenne a nyírfacukor/xillit (vigyázat, ha a szervezet nincs hozzászokva a napi rendszerességű fogyasztásához, akkor hasmenést okozhat) és az eritrit (amivel nem kell spórolni, ugyanis az édesítőereje a cukorénak csak mintegy 70%-a), ugyanis ez a két természetes édesítőszer nem engedi a gombák szaporodását (élesztős tésztákhoz felesleges ilyesmit használni), így önmagukban sem engedik a lekvárok megromlását.
A meggyet amíg Gréta aludt kimagoztam, de mire végeztem felébredt így csak tálba tettem ráöntöttem 70 dkg cukrot és betettem a hűtőbe, másnap tudtam csak újra vele foglalkozni, addigra levet eresztett és a cukor nagy része is feloldódott. Az egészet egy nagy lábasba öntöttem és feltettem a tűzhelyre főni, takarék fokozaton (4-es állás). Közben a maradék 30 dkg cukrot kislábosba öntöttem és kevergetés nélkül, csak az edényt mozgatva közepesen barnára karamellizáltam, végül óvatosan az egészet a meggyre öntöttem (vigyázat az olvadt cukorral nagyon óvatosan kell bánni, mert komoly égési sérüléseket okozhat). Amikor a meggyszemek már nagyon aszottak, szottyosak voltak akkor botmixerrel leturmixoltam az egészet, hozzákevertem az őrölt fahéjat és tovább főzetem, amíg jó sűrű lett a lekvár.
Ekkor sterilizált üvegekbe töltöttem (alaposan kimosott 2 ujjnyi vízzel mikróban 5 percig maximális fokozaton melegített így teljesen csíramentesek lettek), gyorsan rácsavartam a tetőket és megfordítottam őket 10 percre (azalatt az idő alatt képződik a vákuum, ami megakadályozza a romlást).
Miután megfordítottam az üvegeket száraz dunsztba tettem őket (konyharuhával kibélelt tálba kerültek, vastag pléddel jól bebugyolálva), és lassan egy nap alatt hagytam őket kihűlni. Utána már nem is volt más dolgom, csak a kamra polcra tenni az üvegeket.

Így készült az idei év első lekvárja kicsit különlegesebben, mint máskor.