Úgy gondoltuk, hogy előrelátóak leszünk és a szobába a gardróbszekrényt rögtön január első munkanapján megrendeltük egy nem igazán "top"-on lévő bútorboltból, gondolva arra, hogy mire beköltözünk a szekrényünk is megérkezik.
Ismét tévedtünk...
A konyhabútorral nagyobb szerencsénk volt. Amint megkaptuk a kulcsokat hívtuk az asztalost, hogy jöjjön felmérni a terepet. Mivel előtte volt rá bőven időm már megterveztem az elrendezést így már csak az árajánlatra vártunk, ami valljuk meg a készen kapható konyhasorokhoz képest kicsit borsosabb árú volt. A helység méretei miatt persze nem tudtuk az olcsóbb megoldást választani, így viszont teljesen a mi elképzeléseink alapján készült el a konyhabútor. Nagy meglepetésünkre másfél héttel a beköltözés után telefonált konyha Józsi, hogy készen vannak, jönnének másnap beszerelni. Volt nagy öröm és boldogság, végre nem a fürdőszobában kell egy műanyag lavórban mosogatnom és legalább minden konyhai eszköz kikerülhet a raktár szobából, lehetővé utat vágjunk a zsák és doboz rengetegben.
Kisebb fennakadásokkal három nap alatt teljesen el is készültek vele, én meg látástól vakulásig mosogattam, hogy a frissen kitörölt szekrénybe bekerülhessen minden konyhába való tányér, pohár, edény, eszköz.
Nagy előrelépést tettünk, már közlekedő utat tudtunk képezni a raktárszobában a ládák és zsákok között, hogy előtúrhassuk azt a két pár váltás ruhát, amit megtaláltunk.
Néhány hét múlva elmentünk a nagy svéd bútoráruházba, hogy megvegyük a szobai polcrendszert és még néhány ládát kiüríthessünk. A rázós melót, a fúrást-szerelést apu és életem párja tették meg, volt is nagy meglepetés, amikor hazaértem a munkából és kicsit más lett az elhelyezés, mint ahogyan azt előtte megbeszéltük. Kiderült, hogy kicsit elbeszéltünk egymás mellett, a nézetkülönbségünk pedig szemmel látható volt. Gondolkodtunk, hogy vajon hogyan oldhatnánk meg az eltolódott polc helyzetet és arra jutottunk, hogy hívjuk a mi jól bevált konyha Józsinkat és csináltatunk vele egy vitrines és egy tolóajtós alsó szekrényt.
De nagyot csalódtunk. A szépen és először gyorsan dolgozó mesteremberünk adott egy árajánlatot, amire mi bólintottunk és szóltunk, hogy írhatjuk is a szerződést. Vártunk, aztán türelmetlenek lettünk és telefonáltunk, érdeklődtünk, hogy mikor is üthetnénk nyélbe az üzletet. Kaptunk ígéreteket és újra vártunk. Majd néhány újabb néhány hét múlva érdeklődtünk volna telefonon, hogy nem lettünk e elfelejtve, de már ez is sikertelen vállalkozásnak minősült. Három hónap várakozás után úgy döntöttünk, hogy keresünk egy másik mesterembert, aki hatékonyabban meg tudná oldani a szekrénykérdésünket.
Ez volt a legszerencsésebb húzásunk, mert egy hónap alatt elkészült a két bútor és a végleges helyére került.
A gardróbszekrény viszont a legkeményebb harcunk volt a fent már említett bútorbolttal.
Januárban, amikor megrendeltük a német csodaszekrényt, kaptunk egy ígéretet, hogy 4-6 hét alatt leszállítják Németországból. Mi pedig örültünk, hogy a beköltözés után maximum két hetet kell csak káoszban eltöltenünk. Miután letelt a 6 hét telefonáltunk, hogy mi hír a szállításról. Sűrű elnézéskérések közepette jött a válasz, hogy nagyon sajnálják, megcsúsztak a legyártással max. két hét múlva már nálunk lesz a szekrény. Nem voltunk boldogok (hiszen ki lenne az, aki már egy hónapja zsákokból keresgéli elő minden reggel az agyon gyűrött ruháit, jó esetben nem az indulás előtti utolsó pillanatban kell könyékig túrnia egy pár zoknit kutatva) , de nagyon bíztunk, hogy már nem tart sokáig az áldatlan állapot.
A határidő leteltével, mivel a szállítók nem csöngettek fel hozzánk a kaputelefonon, és a telefonunk sem csörgött, hogy mikor is lenne alkalmas az időpont nekünk az átvételre így újra mi telefonáltunk - "Már megvan a bútor épp most pakolják fel a kamionra, ne aggódjanak." - jött a válasz kérdésünkre.
A végeredmény: tizenegy és fél hét után megkaptuk a várva várt pakkot, azaz pakkokat három csomagban (másnap igazi legózás várt Krisztiánra és Ferire), az ingyenes kiszállítás nyolcezerbe került és három polc hiányzott.
És itt nem hagyhatom ki Krisztián szüleit és a Mammát, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a lakás ne csak egy raktár legyen, hanem igazi otthonná váljon, szóval köszönet a hozzájárulásért mégegyszer.
Egyenlőre végeztünk a bútorozgatással, a következő a kisszoba lesz, de ez még egy kicsit későbbi projekt.
Szép és kellemes otthont varázsoltatok, minden nehézség ellenére :)
VálaszTörlésKöszönjük szépen :)
TörlésEnnek szerintem sosem lesz vége, most a gyerekszobán dolgozunk már egy jó ideje, aztán jön a fürdő, és így tovább. És a végeredmény boldogsággal tölt el minket :)