Köszöntünk

Ősz lett, eljött az október. Elsárgultak a levelek, lehűlt a levegő sötétek már a reggelek. Ebben az időszakban szinte egyfolytában születésnapokat ünneplünk, kezdve hugival október elején és befejezve anyuval november végén.

Jön a nagy fejtörés, kit mivel lepjünk meg, milyen tortát süssünk, vagy rendeljünk.
Az én "kicsi" húgomról annyit kell tudni, hogy most éli "királylányos " gyerekkorát. Néhány éve nála minden a rózsaszín szín körül forog. Először csak a ruhatára kezdett átalakulni a babarózsaszíntől a magentáig terjedő színskála tartományára, majd minden más is. Kicsit hátra is hőköltünk, amikor előadta, hogy a festésnél az ő szobája meglepő módon nem beige, barack, vagy bármely más egyéb kellemes pasztellszín lesz, hanem pink. De végül mi is elkezdtünk alkalmazkodni ehhez mániájához, és jöttek a szintén rózsaszín ajándékok: ékszerdoboz, ékszertartó, forgószék, klaviatúra most a szülinapra pedig rózsaszín egér. Lassan az egész szobája úgy fog kinézni, mint egy mesebeli habos-babos királylány palotája.
Az idei már a második év volt, amikor rózsaszín marcipán bevonatú tortát rendelt magának Bagaméritől. Bár már a tavalyival sem volt megelégedve, mert csak nem olyanra sikeredett, amilyenre ő szerette volna, azért még az idén is tett egy kísérletet és barátjával az oldalán, pendriveval a kezében besétált a cukrászdába (PONTOSAN annak a tortának a képével amilyet szeretett volna) és megbeszélte, hogy október 6-án 2 és 3 óra között jöhetünk a tortáért.

Azon a bizonyos szülinapos szombati napon fél 3-kor bement az én "kicsi" húgom és anyu a fent már említett cukrászdába, hogy elhozza a tortát. Üres kézzel jöttek vissza a kocsihoz, mondván, hogy háromkor vissza kell jönnünk, mert a tortához még hozzá sem kezdett a cukrász. Tettünk egy kört, 15:10-kor visszamentünk, és érdeklődtünk, majd egy teljesen más tortát dugtak az orrunk alá, hogy már vihetjük is. Itt már elgurult a gyógyszer, a vendégek vártak minket, a pultos kislány pedig telefonálgatott, hogy hol is van a torta. Még tíz perc jött a válasz. Végeredmény: fél négykor hozták ki a 2 és 3 óra közé ígért tortánkat. Szívünk szerint már réges-rég otthagytuk volna őket, ha nem lettünk volna bajban, hogy most honnan is szerezzük extra gyorsan egy csoki tortát. Nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot és anyu sem, árengedményt kértünk. Először 7.700-ért akarták ránk sózni az 5.700-ra egyeztetett tortát, majd miután helyreigazítottuk őket 10, azaz tíz százalék engedményt kínáltak (570 Ft), mondván 80 deka MARCIPÁN került a 16 szeletes tortára. (Megjegyezném, ilyen rossz minőségű hamisítványt ritkán lehet enni marcipánnak eladva, ami tulajdonképpen cukrászmassza, azaz fondant jó sok mandula aromával a marcipán árának töredékéért.) Mindenesetre mellékelek egy fotót, hogy ez most tanulság legyen ne csak nekünk, mindenkinek, aki olvassa.

                               
 

A nőkkel még csak könnyű a helyzet, hiszen mi annyi mindennek tudunk örülni, viszont Krisztián nehéz eset...
Amit szeretne azt úgy is meg kell venni neki év közben, így az utóbbi néhány évben kicsit közhelyessé váltak az ajándékok: ruha, cipő.
Egy dolog viszont mindig beválik, a CSOKITORTA, a recept tökéletes és forma szempontjából mindig újat tudok tenni az asztalra. A harmincadik volt talán ez eddigi legötletesebb, egy fehérneműs nőt kapott, akivel azt tehetett, amit csak szeretett volna. (Azért meg kell, hogy mondjam nem volt olyan perverz, mint az Amerikai pitében Jim, de lehet, hogy csak a nagy meglepetés miatt).
Idén is lesz meglepi torta, de erről majd csak utólag számolok be ( recepttel együtt), nehogy lelőjem előre a poént.