Almás, meggyes-mákos, túrós-barackos vagy káposztás... mindegy csak rétes legyen

Gyerekkoromban imádtam nézni, ahogyan a dédi a fehér terítővel leterített, a szép nagy konyha asztalon húzza a rétest, a lelógó részeket feltekerte a kézfejére ahogyan járta körbe és szakította le (abból lett a vakarcs), aztán jól megszórta töltelékkel a kihúzott tésztát, a terítő segítségével felgöngyölte, és tepsibe rendezve betette a sparheltba, hogy szép aranybarnára ropogósra süljenek. A mama drága lelkem csak egy-kétszer sütött nekünk, mert nem volt túl jó az egészsége és a nagy munka nagyon kifárasztotta, anyu pedig egyszer sem készített. Viszont, ha már senki sem csinálja, el fog felejtődni, elveszni a recept. Valljuk meg az igazat kár lenne az ilyen recepteket, technikákat hagyni feledésbe merülni, mert a boltban kapható előre csomagolt réteslapok meg sem közelítik azt az ízt és összhatást, amit a régi receptek nyújtanak (nem is beszélve az élményről, hogy a hokedlire felállva mi is húzhattuk segíthettünk a készítésben).
Sajnos a dédi már több, mint 10 éve meghalt és a recept nem maradt meg utána, ezért keresgéltem és az olvasottak alapján összeválogattam a szerintem helyes arányokat.

A kóstoló

és ami utána megmaradt...

Rétes tészta

Hozzávalók:
50 dkg finomliszt (a rétesliszt nem jó, mert túl nagy szemcséjű)
2,5 dl langyos víz
1,5 tk só
1 ek 10%-os ecet (ettől lehet szép vékonyra húzni)
5 dkg hideg disznózsír (nem olaj, nem margarin, vagy vaj)
1 db tojás

A lisztet a zsírral elmorzsoltam és belekevertem az egész tojást. Egy nagyobb pohárban összekevertem a vizet a sóval és az ecettel. A lisztes keverékhez ezután apránként hozzágyúrtam ezt ecetes, sós vizet. A liszt minőségétől függ, hogy minden folyadékot megiszik e a tészta. Amikor jó rugalmas lágy lett átváltottam kézi munkáról gépire, vagyis a kézimixerre a dagasztó karokkal (nagyon gyengék az ízületeim, hiába én nem vagyok az a két világháborút is megélt erős asszony, mint a dédi volt, benne aztán volt volumen). Addig kell dagasztani a tésztát amíg a felülete szép sima lesz, elválik a dagasztó tál oldalától, és elkezd hólyagosodni. Ez még géppel is jó 20 perc volt és még így is majdnem leszakadt a karom.
Amikor készen lett a tészta 4 részre osztottam  (legközelebb csak kétfelé fogom szedni, mert túl nagy az asztalom, így csak a fele asztalra volt elég a tészta), jól beolajozott tálkába tettem mind a négyet külön-külön, a tetejüket is megkentem, hogy ne száradjanak ki és betettem őket a hűtőbe pihenni.
Közben elővettem a mama egyik régi terítőjét, kipakoltam a székeket az asztal mellől a folyosóra. Az asztalt a konyha közepére húztam, hogy körbe tudjam járni, leterítettem a terítővel és alaposan megszórtam liszttel.
Egyenként elővettem a hűtőből a tésztagombócokat a terítő közepére tettem és a tetejüket is megliszteztem. Először egy kicsit sodrófával kinyújtottam, majd alányúltam és a kézfejem felső részével óvatosan húztam kifelé a tésztát, így jártam körbe-körbe, amíg a tészta már olyan vékony lett, hogy a terítő mintája is teljesen átlátszott. Pár percet hagytam szikkadni, közben kikevertem tejfölt olajjal (hogy semelyik rétes tölteléke ne legyen száraz) és pöttyöket csepegtettem a kihúzott tésztára, megszórtam a töltelékkel és a terítő szélesebbik felét megfogva felgöngyöltem a rétest.
Sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem át a réteseket, a tetejüket megkentem az olajjal kikevert tejföllel és 200°C-os sütőben aranybarnára sütöttem őket. Amikor elkészültek, még forrón újra megkentem a tejföllel, és amint egy picit kihűlt már szeleteltem is.
Készült káposztás (dinsztelt káposztából), meggyes- mákos (darált mákkal, porcukorral, csipet fahéjjal és meggyel), túrós-barackos (túróval, tojássárgájával, reszelt citromhéjjal, porcukorral és sárgabarack darabkákkal) és almás (reszelt almával, porcukorral és fahéjjal).
Lemeóztuk, Krisztián pedig felállította az ízsorrendet: ezek szerint nyert a káposztás, holtversenyben második az almás és a meggyes-mákos végül a dobogó utolsó fokát a túrós-barackos szerezte meg (de csak azért, mert nem igazán szereti a túrós sütiket).
Legközelebb biztosan jobban megy majd, de az is biztos, hogy jó ideig nem fogok újra nekiállni rétest húzni.