Az idei első lekvár - meggylekvár

Úgy kezdem, hogy én nem is szeretem a lekvárokat, egyiket sem. Biztosan nem fogok kenni magamnak egy vajas-lekváros kenyeret vagy kalácsot, és a palacsintát sem töltöm vele. De süteményben megeszem, ha nem csak lekvárból áll a tölteléke. Viszont Krisztián imádja, először csak a barack volt a favorit, aztán rákapott az eperre és most hogy kóstolta rájött, hogy a meggyet is szereti, sőt egyenesen imádja. Itt a nyár, egymás után érnek a gyümölcsök, most kell üvegbe zárni a nyár zamatos ízeit, hogy a szürke, borongós őszi/téli napokon, tudunk mihez nyúlni az alma, banán, narancs  trión kívül.
Ha már lekvár akkor mindenképpen tartósítószer mentesen, ennek pedig egy módja van cukor és vákuum.
Más esetben xillitet, eritritolt vagy steviát használnék, de ekkora mennyiségben már a Rochild család sarjának kell lenni ahhoz, hogy valaki ne jusson a csőd szélére a mire végez a befőzéssel. Ezért marad ezekben az esetekben a sima kristálycukor (semmiképpen sem befőzőcukor, mert azokat telenyomják mindenféle zselésítővel, és egyéb vackokkal, hogy aztán tripla áron árulhassák), egyetlen szabály van csak 2:1 arányban kell összefőzni a gyümölcsöt a cukorral, azaz 1 kg nettó súlyú (azaz tisztítás és magozás után mért) gyümölcshöz 0,5 kg cukrot kell adni.
Kísérletezgettem már sárgabaracknál más aránnyal arra gondolva, hogy elég édes gyümölcs nem kell túlédesíteni, de csúfos kudarcot vallottam. 6 kg gyümölcshöz mindösszesen fél kilót kevertem, viszont a végeredmény kifejezetten savanyú lett (hiába, nem lehet mindent fittnes  módon megoldani, aki lekvárt akar enni számoljon a kalóriákkal).

A címkékért Krisztiánt illeti a dicsőség

Meggylekvár

Hozzávalók:
2 kg meggy (mosás-magozás után 1,8 kg)
90 dkg kristálycukor

A meggyet megmostam, kimagoztam és újra lemértem, és hozzáadtam a cukrot. Tíz percre félretettem amíg levet eresztett, aztán feltettem a tűzhelyre teljes hőfokon amíg felforrt, aztán takarékra vettem. Fél óra múlva botmixerrel az egészet leturmixoltam, majd addig főztem amíg besűrűsödött (de nem túlságosan, mert hűlés közben még tovább sűrűsödik). Ez a mennyiség 2 db 720 ml-es befőttes üvegbe volt pontosan elég. Az  üvegeket elmostam és a mikróban 5 perc alatt sterilizáltam őket.
Miután még forrón belemertem a lekvárt, rátekertem a tetejét és 10 percre fejre fordítottam az üvegeket, hogy vákuum képződjön. A visszaforgatás után vastag plédbe bugyoláltam a lekvárokat, és száraz dunsztban lassan 2 nap alatt hagytam hogy kihűljenek.
Végül csak címkézni kellett és mehettek is a kamra polcra.

Ui: Azóta a második adag is elkészült, mert Krisztián már most nagyon rákapott az ízére, szóval minden rendben van a recepttel, a meózás megtörtént :)