2015. augusztus 16.

Vörösboros marhapörkölt knédlivel

Nagyon ritkán szoktam marhapörköltet készíteni, akkor is csak akkor kerül rá az étlapra, ha akciós valahol a nudli. 
Krisztián szokta mondogatni, hogy pörköltben verhetetlen vagyok, legyen az akár csirke, sertés vagy marha, nálam jobban nem készíti senki sem (persze ő elfogult, de jól esik ezt hallani). Most hogy véletlenül a héten még ki tudtam venni a napi sajtót (azaz a heti akciós újságokat) a közös ládából mielőtt kidobták volna az összeset, megesett a szemem az akciós marhalábszáron és rögtön Krisztiánnak szegeztem a kérdést, hogy lenne e kedve hozzá. Hülye kérdés volt, még szép hogy bármikor igent mondana egy jó kis marhapörköltre. Volt is olyan kedves és le is ment vásárolni, nekem a lában sem kellett kitennem itthonról (úgy sem nagyon tudtam mozogni a lerobbant derekam miatt). Következzék  most egy igazán jó vörösboros marhapörkölt recept, aminek az illatától bárkinek összeszalad a nyál a szájában.


Knédli recept innen






Vörösboros marhapörkölt knédlivel

Hozzávalók a marhapörkölthöz:

50 dkg marhalábszár (vagyis nudli)
2 db közepes vöröshagyma
5 dkg zsír
2 ek. csemege fűszerpaprika

őrölt bors
őrölt kömény
fél tv paprika
1 db paradicsom
jó minőségű vörösbor (én most Villányi Bársony Cuvée-ből készítettem)

Hozzávalók a knédlihez:

11 dkg rétesliszt
29 dkg finomliszt
fél tojássárgága
fél egésztojás (bármilyen bután hangzik is)
1,5 dkg só
1,5 dkg cukor
1 tk rum
1,5 dkg élesztő
1 tk olaj
1,7 dl víz

A marhanudlit megmostam, leszedtem róla a hártyákat és a nagyon mócsingos részeket, majd felkockáztam. A vöröshagymákat megpucoltam és kockákra vágtam, majd a zsíron (igaz vétek egy marhapörkölthöz olajat használni, ezt nem lehet diétásan készíteni mert oda lesznek ezek a mennyei ízek) üvegesre dinszteltem. Amikor a hagyma elkészült, ráraktam a felkockázott marhanudlit és fehéredésig pirítottam (ettől pörkölt a pörkölt). Amikor már minden kocka kifehéredett lehúztam a lábost a tűzhelyről, hozzáadtam a pirospaprikát, a borsot, a köménymagot é felöntöttem fele rész vízzel, fele rész vörösborral, hogy teljesen ellepje a husikockákat.
Lefedtem a lábost és villanytűzhelyen 3-as fokozaton (gáztűzhelyen takarék) lassan főztem, 2 óra múlva hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és paprikát, és felöntöttem vízzel és vörösborral, mert a szaft nagyon besűrűsödött, de a hús még nem volt teljesen jó (akkor tökéletes, amikor a szánkba véve nem kell rágni, hanem rögtön szétesik magától). Még másfél-két órát hagytam lassan fődögélni, ezalatt a szaft újra besűrűsödött és a hús tökéletesen omlóssá, puhává főtt szét, az utolsó pillanatban pedig mielőtt lekapcsoltam volna a tűzhelyt megsóztam (vigyázat, nem szabad az elején sózni, mert megkeményedik tőle a hús és nagyon nehezen puhul meg).

Köretnek hozzá most knédlit készítettem, ezt a cseh kenyérféleségez hasonló bucit, amit szaftos, ételekhez szoktak kínálni. Ízében olyan mint a kenyér, a lényegi különbség az, hogy a knédlinek nincsen kemény kérges héja, amit a készítési technika miatt (gőzölés) sikerül kiküszöbölni.

Először is előkészítettem a gőzölő edényt, semmi bonyolult dolog, csak az egyik legnagyobb fazekam aljának a közepére tettem egy fánk kiszúrót, annak a tetejére pedig egy 24 cm-es csatos tortaforma alját. Így tudtam megoldani a gőzölést, mindenfajta speckó gőzölőedény nélkül. A lábas aljába vizet öntöttem, épp csak annyit, hogy az emelvényt (azaz a kapcsos tortaforma alját) már ne érje el.
A hozzávalókat összegyúrtam és szép sima tésztát dagasztottam belőlük. Kerekre gömbölygettem, majd az egész felszínét bekentem olajjal, hogy ne tudjon kiszáradni.
Mondanám azt, hogy meleg helyen kelesztettem, de jelen pillanatban ebben a kánikulában csak a hűtőben van hideg, szóval egy órát kelesztettem, amíg a duplájára nőtt. Ezután 8 egyforma részre osztottam a tésztát (én mindig mérleggel mérem ki, hogy tuti biztos legyen), bekapcsoltam a gőzölőedényem alatt a főzőlapot és kerek, zsemle formájúra gömbölyítettem a tésztácska halmokat.
Amikor a lábasban felforrt a víz, az emelvényemre egy kerekre vágott szilikonos sütőpapírt tettem, hogy a knédlik ne ragadjanak oda és egyszerre kettőt tettem rá (egymástól a lehető legtávolabb). A fazékra rátettem a fedelét és a legmagasabb fokozaton 15 perc alatt készre gőzöltem. A fedőt nem szabad ezalatt az idő alatt felemelni, mert szégyenlős és összeesik. Így 4 adagban sikerült kigőzölnöm a gombócokat.

Ha magmaradunk a hagyományos vonalnál akkor nokedlivel a legfinomabb a marhapörkölt (csak én nehezen tudom rávenni magam a készítésére, mert olyan macerás utána a mosogatás...), ami pedig megkoronázza az egészet az a jól behűtött házi kovászos uborka. Egyszerűen mennyei!
Még Gréta is addig kunyizott, amíg kapott a pöreszből, apja lánya egyszerűen imádta. :D

2 megjegyzés:

  1. Na a knédli is egy olyan dolog, amit még sosem kóstoltam, gusztán néz ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki annyit dícsérte, hogy én többet vártam volna tőle. Ehhez képest tényleg csak egy sima héj nélküli kenyér. Nem maradtál le semmiről 😉

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...