Gardrób egy kis csavarral

Még mielőtt bárki félreértené, nem akarom máris átalakítani a frissen összeszerelt gardróbszekrényünket, de kisebb csinosításra szükség van.

Kétféle tolóajtóval lehetett annak idején kapni ezt a fajta szekrényt az Ikeában: teli tükrös ajtóval vagy átlátszó polipropilén lemezbetéttel.
Mi pont ez utóbbi mellett döntöttünk, részben a kedvezőbb ára miatt, részben pedig azért mert Krisztián szerint hülyén nézett volna ki a gyerekszobában annyi tükör (talán csak attól félt, hogy nem fog tudni elrángatni az egész alakos tükrök elől?). Sajnos a bepakolás után azzal kellett szembesülnünk, hogy tulajdonképpen az ajtó csupán porfogó tulajdonsággal bír, ugyanis minden átlátszik a műanyag lemezeken keresztül, így az ápol és eltakar funkciót nem élvezhetjük. Pedig nem ártana, ha a vasalódeszka, a porszívó, a vasaló vagy éppen a társasjátékok színkavalkádja rejtve maradnának.
Kellett egy ötlet, hogy mit is kezdjünk vele, mert így nem maradhatott, viszont lecserélni sem akartuk emiatt a 3 ajtót.

A bepakolás után minden apróság átlátszott

Jött a megmentő Isteni szikra: még tavaly vettem egy tekercs barna csomagolópapírt, ami a fehér szekrénnyel és egy kis zöld festékkel kombinálva visszaadja azt a harmóniát, amire kezdetektől törekedtünk. Nem akarom művésznek képzelni magam, mert véletlenül sem vagyok elég ügyes, de három nagyobb krumpli, sütemény kiszúró formák és egy hámozókés segítségével pillanatok alatt kész a krumplinyomda, amivel talán még én sem tudok elrontani a mintát.

Zöld és fehér akryl festékből kikevertem a megfelelő árnyalatot (temperából is lehetett volna, de a hobbi festéknek jobb az állaga) és egy papírtányérra öntöttem. A csomagolópapírból három akkora darabot vágtam, ami bőven takarja a polipropilén betéteket, lesúlyoztam a sarkaikat néhány konzervvel (féltettem volna a könyveinket erre a célra használni). A krumpliból levágtam egy kisebb egyenes darabot, a megmaradt nagyobb darabok közepébe nyomtam a kiválasztott kiszúró formákat (Krisztián döntött: két sapkás manót és egy kisebb Mézi figurát vett ki a kupacból), körbevágtam a mintákat, hogy a formát lehúzva már csak a kiválasztott emberke álljon ki a krumpliból. Ezek után már csak festékbe kellett mártanom a mintás krumplit és nyomdázni vele, akárcsak gyerekkoromban.

Előkészületben

A móka eredménye

Gyors száradás után csak be kellett másznom a szekrénybe és felragasztani az ajtóra a papírcsíkokat, úgy hogy lehetőleg a felfestett minta kifelé nézzen. (Krisztián, ha épp nem dolgozna biztos díjazta volna, ha bent ragadok és nyugta lehetne tőlem, de ez most nem jött össze.)

Sajnos nem látszik olyan jól a minta, mint hittem, de a lényeg  az, hogy már nem látni be a szekrénybe