Ribimisu - avagy túl meleg van a sütögetéshez

A ribimisu, ha már nevet kell adni a gyereknek egy véletlennek köszönhető, a szülők felugrottak hozzánk hétfő este egy jó nagy adag gyümölccsel, amit Szomódon a kertben szedtek. Kaptunk egy nagy tál meggyet és jó fél kiló ribizlit. A meggyet kimagoztam és beraktam a fagyasztóba, mert Krisztián kívánsága szerint majd meggyes-mákos rétes készül belőle, ha szabadságon leszünk és lesz elég időm. A ribizli viszont nagyon nehezen fogyott, úgyhogy elhatároztam feldolgozott formában fog az asztalra kerülni, mert úgy legalább minden elfogy az utolsó morzsáig. Krisztián ribizlis pitét szeretett volna, és ehhez mérten el is kezdtem keresgetni a recepteket, hogy melyik lenne a legideálisabb, de a kánikula egyre csak fokozódott, nem kéne a lakást még jobban felmelegíteni, ekkor jött az Isteni szikra, legyen belőle ribimisu (a félreértések elkerülése végett nem, nem ezt eszik "ribizli Gizik"). Tökéletes választás, mert nem kell bekapcsolni miatta a tűzhelyt, kellemesen hűvös, kicsit savanykás (de csak épp annyira, hogy felüdítsen), és csokoládés, csak a kontraszt kedvéért.

Ribimisu

Hozzávalók:
kb. 30 db babapiskóta
50 dkg mascarpone
2 db tojás sárgája
2 ek cukor
2 dl tej
5 dkg étcsokoládé
kererű kakaópor
piros ribizli

Egy bögrébe beleöntöttem a tejet és a mikróban felmelegítettem, majd beletördeltem az étcsokit, hogy elolvadjon benne.
A tojások sárgáit a cukorral egy tálba tettem és habverővel kemény habbá vertem (ez kemény munka, de megéri a fáradtságot), egészen addig amíg az egész kifehéredett. Hozzáforgattam a krémsajtot (az elején nem könnyű, de kitartással szép homogén sűrű massza lett), ezzel tulajdonképpen a meló nagy részével végeztem is.
A babapiskótákat megáztattam (a boltit csak mártani kell, a saját készítésűnek viszont kell az áztatás) és egymás mellé kezdtem lefektetni a brownie-s tálamba, az alsó sorban hosszában rakosgattam egymás mellé, a következőben pedig rá merőlegesen keresztben. A piskótarétegre rákentem a krémsajt felét, keserű kakaóport szitáltam rá, és a megmosott leszemezett ribizlik felét eloszlattam rajta, majd újabb réteg piskóta és krémsajt következett.
A tálat betettem fél órára a hűtőbe (de minél többet áll, annál finomabb). Szeletelés előtt hintettem meg kakaóporral és szórtam rá a maradék ribizlit. Ez az a fajta misu, amit könnyen késsel lehet vágni, és szépen egyben lehet kiemelni, nem pedig kanállal trutymákolni. Krisztián szerint nagyon finom lett :)