Túrót a fánkba

"Túró a fánkban? Pfúj! Miért nem csinálsz inkább megint forgácsfánkot?" Ez volt Krisztián első reakciója, amikor megemlítettem neki, hogy az utolsó fánkunk a farsangi szezonban túrófánk lesz. Valószínű, hogy a túrógombóc jutott eszébe róla, amit nem igazán szívlel. Nézelődtem, keresgéltem, a legjobbat szerettem volna elkészíteni, hogy legalább erről jó emlékei legyenek. Itt találtam egy receptet, csak az arányokon kellett változtatni, és meg is született a tökéletes lágy, könnyű, gyors, és nem utolsó sorban nagyon finom fánk, ami még Krisztiánt is levette a lábáról. (Mostanában úgy is sikernek könyvelhetem el, hogy hajlandó megenni a jázminrizs helyett a barnarizst, esténként gyümölcsturmixot iszik és elég jól kezd alkalmazkodni a reform konyhához, elvégre új év - új élet.)

Túrófánk

Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- 3 db egész tojás
- 8 ek finomliszt (lehet, hogy legközelebb zabpehely liszttel fogom készíteni)
- 1/2 kk szódabikarbóna
- 1 csipet só
- 1 ek cukor

A túrót villával összetörtem és összekevertem a többi hozzávalóval, ezzel kész is lett a fánk tésztája, tulajdonképpen alig tartott az egész 2 percig. Egy kisebb lábosban olajat forrósítottam, 2-3 cm-nyi mindenképpen kellett, hogy a fánkok forogni tudjanak (mert intelligens fánk lévén önmagát forgatja).
Szóval az olajat forróra melegítettem, de nem túl forróra (akkor ugyanis a fánkok külseje hamar megég, de a belsejük nyers marad). A tésztából 2 cm átmérőjű labdákat gömbölygettem vizes kézzel és az olajba pottyantottam őket (egyszerre 5-6 db-nál nem érdemes többet sütni, mert nem lesz elég helyük). A fánkok szépen felemelkedtek az olaj tetejére a önmagukat forgatva aranybarnára sültek. Papírtörlőre szedtem őket lecsepegni és már lehetett is enni, én fahéjas nádcukorral (mint szinte minden fánkot), Krisztián lekvárral.

Minek is nevezzelek? - farsangi fánk

Sokan sokféleképpen ismerik: farsangi fánk, szalagos fánk, bécsi fánk, stb. szóval az a klasszikus, hatalmas, kerek, "pogácsa" alakú, olajban sütött fánk amit annak idején anya/mama/óvónéni az orrunk alá dugtak egy nagy adag baracklekvár kíséretében.
A farsangi szezon ezen vasárnapján kerül porondra ez a kis finomság. A receptet Varga Gábortól vettem, és minden évben készítek belőle egy jó nagy adagot, hogy mindenki kedvére nassolhasson. 

                                    


Farsangi fánk

Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 4 dl tej
- 8 dkg élesztő
- 10 dkg porcukor
- 12 dkg olvasztott vaj
- 10 db tojássárgája

A tejet a porcukorral meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, és félretettem 10-15 percre, hogy felfusson. Az átszitált liszthez hozzáadtam az élesztős tejet, az olvasztott vajat és a tojássárgákat. Sima felületű, rugalmas tésztát dagasztottam belőle, majd fél órára félretettem pihenni. Amikor megkelt lisztezett nyújtólapon ujjnyi vastagra (kb. 1,5 cm) nyújtottam a tésztát, nagy pogácsakiszúróval (6 cm) kiszaggattam őket és még 10 percet pihentettem a fánkokat. Kelesztés után a közepüket a hüvelyk ujjammal elvékonyítottam (mintha át akartam volna lukasztani a közepét, de csak nagyon vékonyra préseltem a tésztát). Bő, forró olajban sütöttem ki őket, egyszerre csak 4 db-ot tettem az edénybe, úgy hogy a lukas oldalukkal kerültek lefelé, lefedve 2 percig sütöttem, majd megfordítottam őket és már nem raktam vissza a fedőt (így lettek szép szalagosak).
Papírtörlőre szedtem a kisült fánkokat, hogy lecsepegjenek. Krisztiánnak porcukorral megszórva házi baracklekvárral kínáltam (de neki szinte mindegy is, hogy hogyan a lényeg, hogy sok lekvár legyen hozzá) .

Összesen 48 db lett belőle

Jótékonysági bál 2013

Mióta együtt vagyunk Krisztiánnal szinte minden évben el szoktunk menni a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola februárban megrendezett jótékonysági báljára. Tavaly ez sajnos kimaradt a lakásvásárlás, felújítás, költözés forgatagában, de idén úgy döntöttünk, hogy mindenképpen elmegyünk.
Bár nem úgy indult ahogyan szerettük volna (Krisztián már az elején azon mérgelődött, hogy felemelték a jegyek árát, és nem kaptunk már földszinti asztalhoz helyet, csak az emeletre).
Lementem a varrónőhöz (Brigi barátnőmhöz) és beszűkíttettem vele azt a koktélruhát, amit még méretesebb formámban hordtam, és ami Krisztiánnak annak idején olyan nagyon tetszett. Péntekre bejelentkeztem fodrászhoz (nem lehet ugyan mindent a lakásra fogni, de tény hogy másra kellet a pénz és már másfél éve nem voltam, a hajam pedig nem állt sehogy sem).
Krisztiánnal kicsit könnyebb dolgom volt kijelentette, hogy akármit csinálok ő nem fog kiöltözni, nem vesz sem öltönyt, sem nyakkendőt (nem mintha lenne neki...), így csak kimostam és kivasaltam három ingét, hogy legyen választási lehetősége.
Az este általában zenés-táncos műsorral szokott kezdődni, amit hol a végzős diákok szalagavatói táncából válogatnak össze, hol a meghívott előadókat láthatunk, majd a diákok felszolgálják a 3 fogásos vacsorát, amit ők maguk főznek, ezt követően bárki a táncparkettre botorkálhat, hogy valamilyen szinten eltébláboljon jobbra-balra (igen ezek vagyunk mi, ugyanis Krisztián nem tud, nem szeret és talán nem is akar megtanulni táncolni), de a többségnek általában azért elég jól szokott menni, ropják egészen hajnalig.
Ha nem társasággal megyünk akkor már az éjféli tombola húzást sem szoktuk kivárni és mivel idén senki sem tartott velünk, már az elején tudtuk, hogy éjfélre otthon leszünk.
                  
              Közös képet nem tudtunk készíteni, mert köddé vált az állvány, úgyhogy  csak így tudtuk megoldani a fotót

A nyitó műsorról lekéstünk, mert hiába bizonygattam, hogy 7-re kell megérkezni, Krisztián nem akart fél 8 előtt odaérni. Meglepő módon külön asztalt kaptunk, nem csaptak minket más társaságokhoz, úgyhogy még a "romantikus kettecskén" hangulat is adott volt.
Ismerősökkel nem találkoztunk (csak Krisztián tanáraival), körbejártuk mind a 3 szintet, volt nosztalgiázás, meg hatalmas kacagás a tablókon. És hogy meglegyen az örömöm 3 tánc elejéig még a táncparkettre is bemerészkedtünk. (Krisztián azóta is emlegeti, hogy "ez már háromszor annyi volt, mint a múltkor", ha így haladunk, még jó pár évnek el kell telnie, hogy áttáncoljuk az egész éjszakát.)
Összességében az élmény pozitív, finom volt a vacsi, jó volt a zene, egy picit én is "táncolhattam", jól éreztük magunkat és jövünk jövőre is.

Bölcsödei kívánságok

Anett barátnőm kislánya Dorka ősszel kezdett el bölcsődébe járni (a módszertaniba). Azóta nagyon gyorsan fejlődik a kiscsaj, már egész mondatokban beszél, énekel, mondókázik, szóval nagyon jó hatással vannak rá a gondozónők, és a vele egyidős gyerekek is pozitívan hatnak rá.
Múlt héten elérkezett a pillanat, hogy Dorka ne csak a délelőttöket töltse a csoporttal, hanem az ebéd után ott is aludjon. Jó ötlet volt, mert ténylegesen látszott rajta, hogy élvezi, kipihenten kelt, szóval az élmény maximálisan pozitív. És itt jön a bökkenő ami minden kisgyerekes anyukát érint: ágyneműhuzatot kell bevinni a gyereknek. Óóó, már hogyan is lehetne ez probléma, hiszen otthon a szekrényben biztosan van még 1-2 garnitúra vésztartalék, de nem! Véletlenül sem tudja az anyuka otthonról a szekrényből megoldani a huzat kérdést, mert a bölcsődébe 1-1 db 70x100cm-es és 1-1 db 100x115cm-es méretűt kell vinni .
(Laikusan még nem szülőként kérdezem én- Honnan veszi a bölcsőde ezeket a méretű takarókat? -, mert szerintem ha én ilyeneket szeretnék, akkor sem tudnék sehol sem ezekben a méretekben vásárolni.)
Jött az ötlet felajánlom, hogy segítek, én még gyerek nélkül könnyen megtehetem, hogy este TV nézés közben elvarrogatok a kanapé sarkában. Anett talált egy Micimackós felnőtt méretű ágyneműhuzatot, amit a bátyja hozott a németektől, annak a takaró huzatát használtam fel, pont ki tudtam szabni belőle a 2 db huzatot. Kicsit lassan ment ugyan, mert varrógép híján kézzel nem tudok olyan gyorsan haladni, de a hétvégén elkészült a két huzat. (Csak egy kicsit csaltam, hétfőn, amikor már teljesen össze volt rakva mindkettő levittem a varrónőhöz, hogy a szegélyeket interezze el, ne kelljen még azokat is beszegnem. Meg is lettem dicsérve, hogy olyan szépen összeraktam, mintha géppel készült volna az egész.)
Így lett meg Dorka első bölcsis ágyneműhuzata (a váltással még egy kicsit várok, mert még fájnak az ujjaim a varrástól). Remélem örülni fog neki holnap.

Churros és forró csokoládé

Mint az előző bejegyzésemben említettem, most a farsangi időszakban megegyeztünk Krisztiánnal, hogy minden héten eszünk fánkot, midig különböző féléket (, mert ha rajta múlna mindig forgácsfánkot kellene sütni).
A múlt héten kicsit elcsúsztam, szombaton akartam készíteni, de aztán a bevásárlás, piacozás hazaérve főzés, mosás után már nem volt időm, mert indultunk Tatára, hogy beváltsuk Hugitól kapott karácsonyi ajándékunkat. Beliczai Balázs és Kiss Ádám tartottak stand-up estet a művelődési ház nagytermében.
(Tanulság 170 cm-nél magasabb ember ne akarjon beülni, csakis a legelső sorba, ott még talán emberi helyzetben tud ülni, hogy a térdeit nem kell a füléig felhúznia, a másik pedig, hogy télvíz idején csakis tundrabugyiban, bekecsben, és usankában szabad beülni bármilyen előadásra, mert télikabátban is majd megfagytunk). De az előadás összértékén mindez nem változtatott, nagyon élveztük. (Mégegyszer köszönjük Hugi :) !) Vasárnap pedig inkább varrtam, de erről majd később, szóval nem készült a múlt héten fánk.
Hogy pótoljam a hiányosságomat munka és bevásárlás után belevetettem magam, hogy Emőke receptje alapján elkészítsem ezt a spanyol fánkot a Churrost és Strawberry receptje alapján a forrócsokit.
Sajnos ezzel oda is lett (egyenlőre) a nagy újévi fogadalom is, hogy leadok 4 kg-t, de ki tudna ellenállni a friss meleg fánknak és a csodásan gőzölgő forró csokoládénak.

Churros

Hozzávalók:
- 2,5 dl víz
- 2 ek barna nádcukor
- csipet só
- 8 dkg vaj
- 15 dkg finomliszt
- 2 egész tojás
- 2 kk házi vaníliáscukor

Forró csokoládé

Hozzávalók:
- 2 ek keserű kakaópor
- 2 csapott tk keményítő
- 4 dl tej
- 1 dl tejszín
- 4 kocka (Tibi csoki)
- 4 csapott tk házi valíliáscukor

A fánkhoz a vizet a cukorral, a sóval és a vajjal felforraltam és hozzáadtam a lisztet. Fakanállal addig kevertem amíg egyetlen nagy gombóccá nem állt össze, és félretettem hűlni. Amikor már csak langyos volt hozzáadtam a tojásokat, a vaníliáscukrot és (gépi)habverővel addig kevertem, amíg teljesen egynemű nem lett.
Közben a forrócsokihoz a tejszínt a keményítővel és a kakaóporral csomómentesre kevertem, a tejet a vaníliáscukorral feltettem forrni, amikor a tej forrt egy 1-2 kanállal kivettem a forró tejből, fellazítottam vele a kakaós keveréket és beleöntöttem az egészet a maradék tejhez (megjegyzem, ha nem akarnék mindig mindent egyszerre csinálni, akkor nem futott volna ki kétszer is: először csak a tej, utána a forró csoki, megjegyzés magamnak, legközelebb nem a fánkok sütése közben kell készíteni a csokit). Itt már csak azt kellett megvárni, amíg rottyant egyet, már le is húztam a főzőlapról és beletördeltem a csokit.
Az igazi Churrost habzsákból nyomják ki csillagcső segítségével, a kommenteket olvasgatva azt szűrtem le, hogy mindenki az eldobható típust javasolta, mert abból egyszerűbb kinyomni a tésztát.
De nem én lennék a Csibe, ha nem velem történt volna meg, hogy már az első fél percben, amikor elkezdtem kinyomni a tésztát szétszakadt az egyszer használatos habzsák és orrán-száján ontotta magából a tésztát.
Azonnali változtatásra volt szükség, ( így nem lett ugyan csillag formája, de az ízén nem változtatott) kézzel 4-5 centis hengereket sodortam belőle és azokat sütöttem ki forró olajban amíg aranybarnák lettek. Kiszedés után azonnal fahéjas cukorba hempergettem őket és a forrócsokival tálaltam.
És az eredmény ugyan nem tökéletes formájú de ellenállhatatlan spanyol fánk, krémes és lágy forrócsokival.

Hurrá farsang - forgácsfánk

Idén még nem tudtam közzétenni semmit, mert mindenbe csak belefogtunk, de még semmit sem sikerült befejezni (megjegyzem, nem miattam).
Amivel viszont ténylegesen én maradtam el , az a farsangi időszak (Krisztián szerint) fénypontja a fánk. Az Ő személyes kedvence nagymamám forgácsfánkja, de megegyeztünk, hogy idén minden hétvégén más-más fajtát fogunk enni.

Forgácsfánk

Hozzávalók:
- 4 db tojássárgája
- 1 ek. rum
- 0,5 dl tej
- 10 dkg porcukor
- 1 csipet só
- 0,5 csomag sütőpor (6 gr)
- liszt, amennyit felvesz

Az utolsó sortól gondolom sokakat kiráz a hideg, hiszen szinte mindenkinek van legalább egy-két olyan családi receptje, amiben így adták meg nagyanyáink, dédanyáink, ükanyáink a mennyiséget, hogy egy gondolatnyi, amennyit felvesz, stb.
Ők annak idején már csak érzésből sütöttek, főztek és a legritkább esetben vették elő a kamra mélyéről a mérleget. Nem csak ezen múlik a dolog hiszen evőkanál és evőkanál között is van különbség, nem egyforma méretűek a tojások amiket használunk, tehát nem azonos mennyiségű szárazanyagot tudnak megkötni, és a liszt minősége, szemcsemérete is befolyásolja a végeredményt.
Most, hogy egy kis támpontot adjak a tojások L-es méretűek voltak, és a lisztet, pedig lemértem, pontosan 33 dkg ment bele, hogy már nem ragacsos, rugalmas (reszelhető keménységű) legyen.
A tojások sárgáját a rummal és a tejjel kikevertem, hozzáadtam a cukrot, egy csipet sót, és apránként hozzáadagoltam a liszttel elkevert sütőport.
Amikor már nem ragadt sem a kezemhez, sem a tálhoz, és nem volt már lágy a tészta, kiborítottam a szilikonlapra és 2-3 mm vastagságúra nyújtottam (akkor jó, ha minél vékonyabb, mert az olajban jelentősen megdagad és ha túl vastag nem sül át a közepe).
Derelyevágóval rombuszokat vágtam belőle, a közepükön hosszában bemetszettem, és a sarkát átbujtattam a közepén keletkezett lyukon.
Serpenyőben olajat melegítettem (elég melegnek kell lennie, hogy ne szívjon magába a  tészta túl sok olajat, de nem lehet túl forró, mert a külseje megég, a belseje viszont nyers marad) szóval villanytűzhelyen 9-es fokozaton forrósítottam az olajat, egy kis tésztadarabbal ellenőriztem, hogy elég meleg, e, ha azonnal elkezd sisteregni, és feljön az olaj tetejére akkor már jó a hőmérséklete. Egyszerre csak 4-5 db-ot tettem a serpenyőbe, hogy ne hűtsék le túlságosan az olajat, és rögtön visszavettem a kerámialap hőfokszabályzóját 5-ös fokozatra. 1-2 perc alatt aranybarnára sütöttem az egyik oldalát, megfordítottam, hogy a másik oldala is megsüljön.
Kétféleképpen szeretjük, Krisztián porcukorral meghintve gazdagon házi baracklekvárral, én pedig még forrón fahéjas porcukorban megforgatva eszem szívesen. De mindegy is hogy hogyan, egy pillanat alatt kiüríti Krisztián a tálat (ha szerencsém van még én is kaphatok belőle).

2012-es év összegzése

Összefoglalom az ezévben velünk történt eseményeket:

- Megszabadultunk egy emberségből megbukott főbérlőtől.
- Krisztiánnal megvettük első közös lakásunkat.
- A barátok terén is sok változást hozott az év, akiket évek/évtizedek óta igaz barátainknak hittünk bebizonyították, hogy véletlenül sem azok.
- Viszont akikre nem is gondoltunk volna megmutatták, hogy vannak olyanok, akikre ténylegesen lehet számítani, nemcsak a jóban, hanem akkor is, amikor nagy szükségben vagyunk.
- Mostanra teljesen lakhatóvá is tettük a mi kis otthonunkat.
- Anett elcsábított spiningelni, és úgy megtetszett, hogy azóta is rendszeresen járok (már ha nem marad el).
- Néhány napot Visegrádon töltöttünk és egyszerűen imádtuk a kirándulást mindketten.
- Szeptemberben volt a 10. érettségi találkozóm.
- Krisztián nekikezdett első (reméljük siker) könyvének az Elindori Krónikáknak.
- Közös erővel kifestettük a gyerekszobát.
- Kifizettük mostanra teljesen a lakásátírási illetéket.
- Nem jutottunk el a győri adventi vásárba.
- Megvettük, befaragtuk és beállítottuk a kisszobába az első élő fenyőnket az első saját lakásba.
- Mindenki örült a karácsonyi ajándékoknak (legalábbis úgy láttuk).

Szóval összességében a pohár félig tele, mert ugyan nem mindig volt könnyű, de végigcsináltuk, haladtunk is előre nem csak toporogtunk egy helyben. Így lezárásként mondhatom, boldog évet zárunk.

Mindenkinek nagyon Boldog, Szeretetben-, Egészségben-, Vidámságban gazdag Új évet kívánok!

Karácsonyi finishben - zserbó

Már majdnem mindennel elkészültem, a habkarikák kiszárítva, a mézeskalácsok kidíszítve,  a karácsonyi darálósok a dobozban , a stollenek a kamrában pihennek, kisültek a bejglik és Krisztián abszolút kedvence a zserbó, ma elkészült a lilahagyma lekvár és a párolt káposzta, fő a húsleves és épp a sütőben száradnak a diós zongorabillentyűk. Holnap már csak a kacsacombokat kell kisütnöm és a hagymás törtkrumplit kell elkészítenem.
Amit viszont ma megosztok az a zserbó receptem (vagyis én is csak véletlenül találtam rá), Dacota húga Banni kísérletezte ki, Krisztián és az ismerősök egybehangzó véleménye szerint tökéletes,
ami viszont elengedhetetlen a tökéletes végeredményhez, a jó recept mellett a jó minőségű alapanyagok.

Zserbó

Hozzávalók:
- 65 dkg finomliszt
- 3 db tojássárgája
- 15 dkg porcukor
- 30 dkg vaj
- 3 dkg élesztő
- 1 csipet só
- 4 ek tejföl
- 1dl tej
- 40 dkg darált dió
- 15 dkg cukor
- 3 kk őrölt fahéj
- házi baracklekvár (nekem több, mint 1 üveg 750 ml-es befőttesüvegnyi került bele)
- Dr. Oetker étcsokoládés tortabevonó

A vajat megolvasztottam  a mikróban és mikor már nem volt forró belekevertem a tojássárgákat és a cukrot. Az élesztőt egy csipet cukorral a hideg tejbe morzsoltam. Egy nagy tálban összegyúrtam minden hozzávalót és fél órára a hűtőbe tettem pihenni. Miután a vaj eléggé visszadermedt a hidegben, a tésztát 4 egyenlő részre osztottam. 35x23 cm-es zománcos tepsiben szoktam sütni, így se zsírozni, se lisztezni nem szoktam, mert a sütés végeztével minden gond nélkül kicsusszan belőle. Az első adag tésztát kinyújtottam és belesimítottam a tepsibe, ezt jó gazdagon megkentem a nyáron eltett baracklekvárral megszórtam a darált dió és cukor harmadával és 1 kk őrölt fahéjjal, erre került a következő kinyújtott tésztaréteg, lekvár, cukor, darált dió, fahéj és ugyanez a rétegzés mégegyszer. Végezetül kinyújtottam az utolsó tészagombócot és szépen a süti legtetejére rendezgettem, a kilógó részeket oldala betűrtem és végezetül a tetejét villával jó pár helyen megszurkáltam, hogy a keletkező gőz távozni tudjon. 200°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen 35 perc alatt szép barnára sütöttem. Amikor elkészült, vágódeszkára borítottam, onnan pedig egy tálcára, így újra a teteje került felülre. Egy éjszakát pihenni hagytam, hogy teljesen ki tudjon hűlni, és csak másnap reggel voltam be a tetejét csokoládéval. (Elvileg egy-két napot pihennie kellene, de nálunk szinte rögtön muszáj felvágni, amint megszilárdul a tetején a csoki.)

Az elmaradhatatlan bejgli

Nem is lenne az igazi a karácsony bejgli nélkül, ugyan sok féle verziója létezik, nálunk csak a hagyományos mákos, diós variáció állja meg a helyét. Sok háziasszony rémálma ez a tipikusan karácsonyi sütemény, mert vagy nem lesz elég  márványos a teteje, vagy szétreped sütés közben, vagy a szeletelés közben hullik darabjaira. Sajnos ezt a receptet nem drága nagyikámtól tanultam (az övé egy szimpla élesztős tészta volt és nem igazán volt nagy keletje), Varga Gábor receptje viszont nagy sikert aratott, pont ahogyan a " nagy könyvben" meg van írva, omlós tészta, sok töltelékkel tökéletes ízharmóniával.

Bejgli

Hozzávalók (4 db fél kilós rúdhoz):

Tésztához:
- 52 dkg finomliszt
- 15,6 dkg vaj
- 10,4 dkg sertészsír
- 5,2 dkg porcukor
- 2 csipet só
- 0,8 dkg friss élesztő
- 3 db tojás sárgája
- 104 ml tej

Diótöltelékhez (2 db rúdhoz):
- 27,2 dkg dió
- 11 dkg kristálycukor
- 4 dkg méz
- 0,6 dkg őrölt fahéj
- 81 ml tej
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja

Máktöltelékhez (2 db rúdhoz):
- 27,2 dkg darált mák
- 11 dkg kristálycukor
- 4 dkg méz
- 0,6 dkg őrölt fahéj
- 81 ml tej
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja

Kenéshez:
- tojássárgája
- tojásfehérje

Kicsit előre dolgoztam, a tölteléket előző nap leforráztam, azért, hogy biztosan hideg legyen. A tejet a cukorral és a mézzel felforraltam és leforráztam a hozzávalókat vele. Teljesen simára kevertem és amikor kihűlt fóliával letakarva betettem a hűtőbe.
Következő nap készítettem el a tésztát, egy nagy tálba mértem a lisztet, a vajat, a zsírt, a cukrot, a sót és elmorzsoltam őket.
Egy kisebb tálkában a (hideg) tejet, a tojássárgákat, és az élesztőt simára kevertem. Ezt a tejes keveréket a lisztes morzsához öntöttem és összedolgoztam (mivel ez egy ez egy omlós tészta épp csak addig szabad "gyurmázni" ameddig össze nem áll). Amikor összeállt a tészta négy 25 dkg-os darabra osztottam és fóliával letakarva egy órára a hűtőbe tettem.
Amikor a tészta kellően hideg lett egyenként kinyújtottam őket nagyjából 21x28 cm-es téglalapokká és a tészta súlyának megfelelő tölteléket oszlattam el rajta (a szélein 1-1 cm-t szabadon hagytam) vagyis 25 dkg-nyit. Ezután a két rövidebbik és az egyik hosszabbik oldalán a szabadon hagyott részt ráhajtottam a töltelékre, és egy szintbe nyomkodtam a töltelékkel. A már behajtott hosszabbik oldala felől szorosan feltekertem és sütőpapíros sütőlemezre tettem. Lekentem tojássárgájával, betettem a hűtőbe és szigorúan megvártam amíg teljesen megszáradt, utána pedig lekentem a tojás fehérjével is.
Egy éjszakán át a hűtőben kelesztettem, másnap 20 perccel a sütés előtt kitettem a konyhapultra, hogy picit átmelegedjen a tészta. 200°C-on 15 percig sütöttem, aztán 190°C-on még 10 percig.
Kihűlés után vékonyan szeleteltem.

Darálós újragondolva - karácsonyi diós-, mákos darálós

Gyermekkoromban nagyon sok időt töltöttem a nagymamánál Szomódon. Csodálatosak voltak ezek az évek, igazi mesevilágot varázsolt nekem, hogy önfeledt és boldog gyerekkorom lehessen. A legemlékezetesebb mégis az, ahogyan együtt sürögtünk-forogtunk a konyhában és együtt sütöttünk-főztünk. Ilyenkor úgy érezhettem, hogy azért sikerült olyan finomra az ebéd és a süti, mert én segítettem az elkészítésében. Nagyon sok mindent tanultam az én drága nagyikámtól, és mégsem adhatta át minden tudását időben.
Gyerekkorunk egyik nagy kedvence a darálós (szerintem nagyon sokan emlékeznek rá), olcsó, kiadós és roppant egyszerű elkészíteni. (Milyen finom is volt egy nagy bögre habos-főzött kakaóval...)
Most hogy nyakunkon a karácsony kicsit újragondoltam ezt a receptet és ezt is bebugyoláltam egy ünnepi köntösbe, hogy legyen itthon valami ropogtatnivaló.

Karácsonyi diós-, mákos darálós

Hozzávalók:

Diós kekszhez:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg darált dió
- 13 dkg porcukor
- 13 dkg vaj
- 9 g sütőpor
- 2 db egész tojás
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 1 narancs reszelt héja
- 1 citrom reszelt héja
- 0,5 kk őrölt fahéj

Mákos kekszhez:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg darált mák
- 13 dkg porcukor
- 13 dkg vaj
- 9 g sütőpor
- 2 db egész tojás
- 1 ek házi vaníliáscukor
- 1 narancs reszelt héja
- 1 citrom reszelt héja
- 0,5 kk őrölt fahéj

A kekszek hozzávalóit ízenként külön összegyúrtam, a darálóra ráapplikáltam a süti "előtétet" és ledaráltam a tésztákat. 5-7 centis rudakat csíptem le a kitekert tésztacsíkból, sütőpapíros tepsire tettem és 200°C-os sütőben, alsó felső sütésen  10-12 perc alatt kisütöttem őket.
Jobb lett, mint ahogyan azt előtte gondoltam, igazi karácsonyi illat és íz, olcsón, egyszerűen és gyorsan.

Karácsonyfadíszek készülnek 2. - mézeskalács

Nagyon rohan az idő, pedig olyan sok mindent szerettem volna még készíteni karácsony előtt. Miután elkészült két hatalmas adag habkarika és sütöttünk puha mézeskalácsot Anettel és Dorkával, már itt az ideje, hogy nekiálljak a keményebb, formatartóbb mézeskalács fenyődíszeknek is. Moha receptje alapján készítettem, és nem is csalódtam a tésztában.

Mézeskalács

Hozzávalók:

Tésztához:
- 50 dkg liszt
- 10 dkg porcukor
- 2,5 dkg szódabikarbóna
- 2 tk mézeskalács fűszerkeverék
- 25 dkg virágméz
- 6 dkg vaj
- 2 db tojás

Írókához:
- 1 tojásfehérje
- 20 dkg porcukor
- 2 csapott ek keményítő
- 1 tk citromlé

A mézet a vajjal mikróban megmelegítettem, és a többi hozzávalóhoz öntöttem, alaposan összegyúrtam, a méztől eléggé ragacsos volt, de nem engedtem a kísértésnek, hogy még tegyek hozzá lisztet.
Zárható tetejű műanyag dobozban a hűtőbe tettem egy éjszakára. Másnap mikor kivettem fantasztikusan jól dolgozható, formázható állaga lett ezért gyorsan lisztezett szilikonlapon 4 mm vastagra kinyújtottam és mindenféle kiszóróformákkal kiszaggattam.
Előmelegített 180°C-os sütőben alsó-felső sütésen 7 percig sütöttem őket (szintén nagy volt a csábítás, hogy bekapcsoljam a hőlégkeverést és egyszerre betegyek 3 tepsinyit, de végül sikerült megállnom).
Rácson hagytam kihűlni, és csak másnap kezdtem díszíteni. És itt elkövettem az első bakit, mégpedig, hogy a régi családi recept szerint állítottam össze az írókát. Egy tojásfehérjéhez annyi porcukrot kevertem, hogy olyan sűrű legyen, hogy már ne follyon le a kanálról. Jó kemény lett, megfájdult a kezem miközben díszítettem, ráadásul pont a keménysége miatt nem terült szépen és elég szögletesen került a mézesekre, úgyhogy szánalmas fél óra gyötrődés után félretettem (kicsit el is ment a kedvem tőle, de most már muszáj volt megcsinálni, ha már kisütöttem). Aztán ma nekiálltam újra, most már az írókát is Moha receptje alapján készítettem, ez pedig a tökéletes megvilágosodást jelentette. Az írókának ugyan sűrűnek de folyósnak kell lennie, így gyönyörűen formázható, szépen terül és még véletlenül sem lesz szögletes.
Szóval a tojásfehérjét  tálas mixerbe tettem és alacsony fokozaton elindítottam. A porcukrot és a keményítőt összekevertem és kanalanként elkezdtem hozzáadni a tojáshoz (nem kellett hozzá az összes, csak kb. 17 dkg, mert ugye minden tojás más-és más méretű), végezetül a citromlevet kevertem hozzá. Sütőpapírból tölcsért csavartam a kisebbik fele 1-2 mm átmérőjű lett. Ebbe kanalaztam a tojáshabot, a végét visszahajtottam és állandó nyomással, igyekezve, hogy a szálat ne tegyem le díszítgettem a formákat.
Egy kicsit sem lettek tökéletesek, de egy kis gyakorlással még fejlődhetek.

Adventi félidő - Stollen

Minden évben megfogadom, hogy jövőre másként lesz, időben belekezdek az ajándék vásárlásba, készítésbe, csomagolásba, már időben kitalálom a karácsonyi menüt és összeírom a sütni valókat (amiket természetesen szépen ütemezve időben elkezdek megsütni).
De valamiért ez minden évben egészen máshogyan alakul, mint ahogyan az előtte elterveztem.
Így történt meg az, hogy elmaradtam a Stollen sütéssel (aminek már becsomagolva legalább egy hete kellene a kamra polcán pihennie, ehelyett formatartó mézeseket sütöttem és még mindig a díszítéssel bajlódok). Nálunk ez elmaradhatatlan sütemény, anyuval egyenesen imádjuk a jó kis fűszeres illatát, a gazdag tésztáját és a többiek is szívesen majszolják el reggelire a kakaóhoz, kávéhoz.
Ezt a Drezdai kalácsot Varga Gábor receptje alapján készítem három éve, tökéletesen bevált, nem is váltanék másra (össze sem hasonlítható a boltban kapható silány "utánzatokkal").

Drezdai kalács avagy Stollen

Hozzávalók:
- 15 dkg mazsola
- 3 ml rum
- 50 dkg finomliszt
- 1 dkg házi vaníliáscukor
- 10 dkg porcukor
- 5 dkg élesztő
- 2,1 dl tej
- 20 dkg vaj
- 1 db tojás
- 7 dkg mandula (egész)
- 17 dkg kandírozott gyümölcs (én citrom-, narancshéjat és gyömbért szoktam beletenni)
- 1 csipet só
- 0,5 tk őrölt fahéj
- 0,5 kk őrölt szegfűszeg
- 0,25 kk őrölt szerecsendió
- 1 db citrom reszelt héja
- 1 db narancs reszelt héja

Díszítéshez:
- 7,5 dkg vaj
- 7,5 dkg porcukor

Szombaton épp a munkaidő végén telefonált Anett, hogy menjek át egy kicsit vigyázzak Dorkára, így volt még háromnegyed órám, hogy miután hazaértem bedagasszam a Stollent. A mazsolát langyos vízbe, és a rumba áztattam, a tejet meglangyosítottam, belekevertem a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt.
Egy nagy tálba mértem a lisztet és összekevertem a sóval. A vajat megolvasztottam , közben a kandírozott gyümölcsöket és a mandulát apróra vágtam. Amikor a vaj már folyós volt, de nem forró, hozzáadtam a tojást, a fűszereket, belereszeltem a citrom és a narancs héját és alaposan összekevertem.
Ezt a keveréket hozzáadtam a liszthez, majd a közben felfutott élesztőt és összedolgoztam a tésztát.
A nagy mennyiségű vajtól ruganyos, "olajos", de mégsem ragacsos tésztát kaptam, végezetül a lecsöpögtetett mazsolát, az összeaprított kandírozott gyümölcsöket, és a mandulát dolgoztam bele.
Kelesztőtálba tettem, letakartam és félretettem, hogy duplájára keljen mire hazaérek Dorkától.
Elég másfél óra a kelesztésre, de mivel nagyjából tudtam, hogy ennyi időn belül nem érek haza ezért kevésbé meleg helyre tettem (az ablak mellé), hogy egy kicsit lassítsam a folyamatot.
Kb. két és fél óra múlva értem haza, akkorra gyönyörű szép nagyra nőtt a kalács. Jól átmozgattam, átgyúrtam és kétfelé vettem (okulva az előző évek bakijaiból, mert nagyon terül a tészta sütés közben). Oválisra nyújtottam, a sodrófával a közepén egész hosszában elvékonyítottam és az egyik oldalát ráhajtottam az elvékonyított részre a két kalács elfért egymás mellett egy sütőpapíros sütőlemezen. 175°C-ra előmelegített sütőben alsó-felső sütésen kb. egy óra alatt megsültek. Még forrón gyorsan rácsra tettem őket, lekentem olvasztott vajjal, jó alaposan megszórtam a porcukorral és így hagytam kihűlni. Amikor már kicsit sem voltak langyosak celofánba csomagoltam (szintén a bakikból tanulva, nem jó a folpakk, mert nem szellőzik és "ráizzad" a porcukor a kalácsra) és betettem a kamrába őket pihenni (összeérni) karácsonyig.

Képeslapok

Karácsonykor csak a szűk családon belül szoktunk ajándékozni, viszont képeslapot mindenkinek küldünk, még a távolabbi rokonoknak is.
Idén is leültünk összeszámoltuk, hogy hányat kell írnunk, majd elindultunk hogy beszerezzük a képeslapokat.
Már említettem, hogy nem vagyunk igazán azok a típusok akik a "fogukhoz verik a garast", de kisebbfajta szívrohamot kaptam, amikor összeadtuk, hogy mennyibe kerülne mindez (nem is beszélve még a postaköltségről).
Az inspirációt Csorba Anita blogja adta.
Tulajdonképpen nem volt hozzá szükség másra csak bordó kartonra, fenyőzöld színespapírra, ragasztóra,  némi fehér másolópapírra, ollóra és türelemre.
Ugyan nem lettek olyan tökéletesek, mintha a boltban vettük volna meg, de nekünk tetszik, mert saját kézzel szívből-szeretetből készült.

2. adventi hétvége

Már régen elhatároztuk, hogy december 8-án elmegyünk Győrbe az adventi vásárra, kicsit ráhangolódunk az ünnepre, forraltborozunk, és vásárolunk. Verával is megbeszéltük, hogy  a rövidre sikerült osztálytalálkozót kiegészítjük és ott találkozunk.
Aztán szombaton minden összeesküdött ellenünk: Vera lebetegedett, az idő pedig elég zimankósra fordult, így Krisztián a mi utazásunkat is lefújta.
Hüpp-hüüp, kicsit elkeseredtem, de ha már így alakult ne töltsük tétlenül a délutánt felrajzoltam a kisszoba falára a mintát (ha minden jól megy a jövő heten sikerül kifestenem), Krisztián pedig megörülve a nyugalmas 2-3 óra szabadidőnek folytatta az írást, amit az utóbbi időben kissé hanyagolt (részleteket az Elindori Krónikákon olvashattok).
Egész büszke vagyok, jól ment a dolog, de majd a festés után adja meg a szoba igazi "díszét", képet is majd csak akkor fogok feltölteni.
Hogy mégse maradjon el az adventi hangulat, az Árpád téri vásárra mentünk le, mert bármekkora legyen is a hideg negyed óra alatt haza tudunk gyalogolni.
Anett és Dorka is csatlakozott hozzánk, nem maradtunk sokáig mert Dorka megunta, mi felnőttek meg megfagytunk. Még kép sem készült,  mert csak a forralt boros poharakra állt csak rá a kezünk (egyikünk se nagy piás, de így elviselhető volt a zimankó).
Meg kell hogy jegyezzem, most hogy felújították a teret kultúrált környezetben pakolhatnak ki az árusok a sok nézelődő már nem egy zsebkendőnyi területen kénytelen összetaposni egymást, az egyetlen hátrány, hogy az ablaknyitás már nem olyan látványos, mint az előző években, amikor az okmányiroda ablakait díszítették (és még egy: a forraltbor egy év alatt a duplájára drágult, és idén még bögre sem járt hozzá).
De a győri adventezést nem adjuk fel, jövő hét vasárnap újra megpróbálkozunk vele.

Salsa

Most szombaton kellett ledogozni előre december 31-ét, munkaidő kedvezmény ide vagy oda rövid az idő, hogy megoldjuk a hétvégi nagytakarítást, nagybevásároljunk (mert mostanában Krisztián igazi hősként jön velem és cipekedik helyettem, hogy kímélje a hikomat, fájós hátamat), főzzek, mossak (és milyen jó lenne, ha egy szusszanásnyi pihenés is beleférne ebbe a megrövidült másfél napba).
Annak ellenére, hogy rövidebb idő állt rendelkezésünkre, mint más hétvégéken, történtek csudajó dolgok is, pl. Krisztián önként és "dalolva" jelentkezett, hogy eljön velem a moziba a Twilight sorozat befejező részére, szombat este Zoli barátunkkal X-faktor (leginkább hallgatása) közben Carcassonoztunk (egy kört én nyertem).
Van egy dolog aminek, nem igazán tudok ellenállni, diéta ide vagy oda, egyszerűen ha elkezdem alig tudom abbahagyni a szombat esti tévézés közben: a tortilla és a salsa.

Tortillából a boltit szoktam venni, nem pepecselek vele itthon, viszont a salsa az saját gyártmány (még nem volt ember, aki kóstolta, ne cuppant volna rá rögtön a tálra, hiába nem szerette korábban a csípős ízeket, vagy éppen soha sem volt hajlandó megenni  a paprikát).

Salsa

Hozzávalók:
- 1 nagy doboz (1/2 l)  paszírozott paradicsom
- 1,5 dl víz
- 3 db hegyes erős paprika
- chilipaprika ízlés szerint (én most azt hiszem legalább 3-at tettem bele, persze előfordul hogy kevesebb)
- 2 db közepes vöröshagyma
- 2 db jalapegno chilipaprika
- 4 dkg cukor
- 1 csipet só
- 2 kk ecet (10%-os)

Tulajdonképpen roppant egyszerű elkészíteni, a paprikákat és a hagymát kockákra vágtam (kezdetben gumikesztyűt húztam ehhez a veszélyes művelethez, ma már egy darab papírtörlő elég hozzá, hogy kivédjem a "őrjöngő sikítozást", mikor megdörzsölöm a szemem), egy kis lábasba beletettem minden hozzávalót. Közepesen meleg főzőlapon 40-45 perc alatt megpuhulnak a paprikák, és besüsüsödik a paradicsomszósz (saját káromon tanultam meg, hogy a mártogató illetlen és "köpköd", ezért szigorúan mindig a főzés elején ráteszem a fedőt, elkerülvén az órákon át tartótakarítást a főzés végeztével). Kis befőttesüvegekbe porcióztam és miután kihűlt rácsavartam a tetőket (hűtőben 2-3 hétig is eláll, ha ezalatt az idő alatt el nem fogy).
Hidegen (melegen lehetetlen megenni - szerintünk) chipshez, tortillához, mi még szendvicsbe is szoktunk néha tenni, de remekül megy a csirkés burritomhoz is.
Vasárnapra is meglett a program, Anett már korábban mesélte, hogy kipróbálta Limara pizzáját és milyen nagy sikere lett náluk, nos Krisztiánnak pizzázhatnékja volt, úgyhogy én is nekiláttam és begyúrtam fél adag tésztát, mivel mi ropogósan szeretjük, ezért a liszt 1/5-e helyett búzadarát tettem hozzá. 2 db kb. 22-25 centis vékony, ropogós tésztájú pizzánk lett, egy walczer és egy magyaros. A nagy ízpróba után egyöntetűen eldöntöttük, hogy még sokszor fogjuk használni ezt a receptet.