Aztán a tavalyi szerencsétlenségsorozat után megígértem neki, hogy a 24. születésnapjára már én fogom készíteni a tortáját.
Az egész éves felhozatallal valahogy szintén nem volt szerencséje, akármilyen születésnapot, névnapot ünnepeltünk, mindig azon sopánkodott, hogy neki nem elég édes, nincs- vagy kevés benne a csokoládé.
Ezért készült most az Ő születésnapjára vaníliás piskótával, tejszínes kakaókrémmel, ahogyan szereti, édesen, lágyan, habosan. Bár az utolsó pillanatban (a sütés előtti napon) még elkezdett variálni: mégsem kakaós piskótát szeretne, hanem vaníliásat, mégsem főzött-vajas csokoládékrémet szeretne, hanem kakaósat és nem is főzött-vajasat hanem tejszínszerűt, vagy nem is tudja... Húúú szóval a kezdtem kissé besokallni, de sikerült azért túléltem az agybajt.
És hogy miért békakirályos? Mert akármennyire szép az én kis húgocskám (persze ebben van némi elfogultság is), valahogyan nem akadt még a horgára a királyfi fehér lovon. De, hogy rámosolyogjon végre a szerencse, most kap egy békakirályfit és egy esélyt, hogy egy csókkal igazi királyfivá változtassa.
Tejszínes-kakaós torta vaníliás piskótával
Hozzávalók:
Piskótához:
6 tojás
6 ek hideg víz
25 dkg cukor
30 dkg liszt
2 tk szódabikarbóna
Krémhez:
1 l habtejszín
10 dkg porcukor
4 dkg keserű kakaópor
10 dkg étcsokoládé (Tibi)
1 dkg zselatin
1 dl víz
A piskótát két részletben sütöttem meg, mert szebb, ha csak ketté kell vágni, nem pedig három-négyfelé (úgy nagyobb az esélye, hogy elhibázom, csálék lesznek lapok és hamarabb szét is morzsolódik).
Szóval csak egy 22 cm-es kapcsos tortaformám van, ezért egymás után készítettem el a két piskótát: azaz az eredetileg megadott mennyiség feléből. A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat kis tálkába tettem, a fehérjéket pedig a tálas mixer táljába, hozzáadtam a vizet, egy csipet sót és beindítottam alacsony fokozaton a gépezetet. Amikor már jó habos volt a tojás elkezdtem kanalanként hozzáadagolni a kimért cukrot és felemeltem a mixer fordulatszámát is. Mire az utolsó kanál cukor is elkeveredett, a hab is elkészült szép fehér, fényes, kemény lett és amikor kihúztam belőle a habverő karokat kis csúcsok keletkeztek rajta. Innentől már csak kézi keverésre volt szükség, nehogy a habot véletlenül összetörjem és a nehezen beleküzdött levegő megszökjön belőle. Beleöntöttem a tojások sárgáját és szilikon spatulával középről kifelé, alulról lefelé beleforgattam a habba, majd beleszitáltam a szódabikarbónával elkevert liszt felét (vagyis a teljes mennyiség negyedét, kb. 7,5 dkg-ot), ezt is beleforgattam, végül a maradék lisztet is elvegyítettem benne. A sütőt előmelegítettem 180°C-ra alsó-felső sütésen, a tortaforma aljába vágtam egy kerek szilikonos sütőpapírt (kevés vajjal a tortaformához rögzítettem, hogy ne tudjon elmozdulni), a forma oldalát pedig egyszerűen kivajaztam, végül belesimítottam a tésztát. Nem néztem pontosan, hogy meddig sült (mindig a tűpróba a döntő momentum), de szép aranybarna lett.
Amikor betettem a sütőbe, nekiálltam, hogy a mixerrel kikevertessem a következő adag piskótát. Így amikor az első adag kisült, villámgyorsan kiborítottam rácsra hűlni, a formát elmostam, és újra előkészítettem a sütéshez. Ismét belesimítottam a tésztát és szintén aranybarnára sütöttem (tűpróbáig).
A krémhez a tejszínhabot keményre vertem, amikor elkészült hozzászitáltam a porcukrot és a kakaóport, a csokoládét beletördeltem egy kis kerámia tálkába és betettem a mikróba (kiolvasztási funkcióra állítva) kb. 4 perc alatt megolvasztottam, de közben időnként kivetem megkevertem és vigyáztam nehogy megégjen.
Amikor megolvadt hozzákevertem a tejszínhez, a végére már csak a krém tartóssá tétele maradt. A zselatint a vízzel elkevertem és mikróban 1 perc alatt összemelegítettem, amikor visszahűlt langyosra, a krémbe forgattam (így nem esik össze a hab).
A piskótákat félbe vágtam így lett 4 db piskótakarikám,ezeket megtöltöttem a krémmel, és kívülről is behúztam vele. A torta barack színű marcipán bevonatot kapott. Ehhez a fehér marcipánt kicsit átgyúrtam, hogy a kezem melegétől puhuljon és könnyebben alakítható legyen. Por állagú ételfestéket szoktam használni, mert az itteni édességes boltban csak ilyet lehet kapni (tudom, rendelni lehetne akár gél állagú Wiltonosat is gyönyörű színekben, de nem akarok folyton postaköltséget fizetni a kis apróságok miatt), a folyékony bármelyik szupermarketben kapható ételszínezékek nem alkalmasak a marcipán színezésére, mert elfolyósítják. A por állagút simán is bele lehet "masszírozni" az anyagba, vagy (én így használom, mert sokkal hamarabb el lehet oszlatni, és nem marad szemcsés) 96%-os alkoholt csepegtetek hozzá és ezt a masszát gyúrom bele. Az alkohol pillanatok alatt kipárolog, így csak a 100%-os szín marad.
Snapszos poharakba szoktam a porból tenni, kb. 0,25 kk-nyit, erre csepegtetem az alkoholt és fogpiszkáló segítségével kis mennyiségekben színezem a bevonót.
Miután a kialakítottam az áhított színt, porcukrozott nyújtólapon kétszer akkorára nyújtottam, mint a torta. Óvatosan ráhelyeztem és elsimogattam, hogy ne legyen ráncos.
A béka fondantból készült, mert húgi meg szeretné tartani emlékbe. Tudom otthon is egyszerűen elkészíthető, de nem volt erre már idő, így ezt is az édességboltban vettem. Színezése ugyanúgy történt, mint a marcipáné. A megformálásnál, viszont az amúgy alig százas vérnyomásom meghaladta a kétszázat is, mert az az átkozott fondant olyan lágy volt, hogy egyszerűen képtelenség volt belőle formatartó figurát gyurmázni. Mikor már a sírás szélén voltam, nem volt mit tenni porcukrot kellett belegyúrni, így már jobban lehetett kezelni. Szó mi szó két órámba került mire összeraktam és sajnos a Tatára szállítás nem tett túl jót neki (szottyos, ráncos lett a feneke mint akár egy aszalt szilva).
Végeredmény hatalmas torta, brutális kakaós-csokis krém, és egy szottyos hátsójú béka. Meglátjuk, hogy ha Juditka sokat csókolgatja vajon tényleg királyfi lesz e belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése