Lassan sült bőrös sertéscomb

Kicsit elmaradoztam, mert a múlt héten varró programot csináltam magamnak. Esténként bekucorodva a kanapé sarkába bökdöstem az anyagokat meg az ujjaimat, de erről kicsit később majd részletesen is beszámolok. 

Most viszont visszatértem, és a konyhába is bevetettem magam, mert ugye enni mindig kell, mi pedig különösen szeretjük a hasunkat.

Pár hete kaptam nagyon jó áron bőrös sertéscombot, amit rögtön be is passzíroztam a fagyasztóba, hogy milyen jó lesz ez majd akkor, amikor éppen semmilyen ötletünk sem lesz, hogy mit is főzzek.

Elérkezett az idő, most kell elkészíteni utána pedig csak élvezni az ízeket.

Első kóstoláshoz házi tönkölykenyérrel és reszelt tormával

Lassan sült bőrös sertéscomb

Hozzávalók:

Bőrös sertéscomb (nálam kicsit több mint 3 kilós darabból készült, lehet akár pulykacombból is csak úgy kissé száraz lesz a végeredmény)

só

őrölt bors

A húst előkészítettem: megmostam, megszárítottam és a bőrét keresztben bevagdostam, majd jó alaposan bedörzsöltem a sóval és az őrölt borssal. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 220°C-ra előmelegített, hőlégkeverésre állított sütőbe toltam be fél órára (a hirtelen magas hőtől kéreg képződik rajta, ami megakadályozza, hogy sütés közben minden nedvességtartalmát elveszítse és kiszáradjon). A sütőpapír nem muszáj, de én jobban szeretem alá tenni, mert ugyan mosogatni így is kell, de legalább nem tud odasülni az aljához a hús és a vakargatástól, súrolástól megkímélem magam. 

Amikor letelt a fél óra kivettem a tepsit, alufóliával letakartam, a sütő hőmérsékletét visszavettem 120°C-ra, és visszatettem a combot, hogy még 5 órán keresztül párolódjon a saját levében.

Amikor letelt az idő kivettem a tepsit, (a biztonság kedvéért húsvillával ellenőriztem, hogy a comb biztosan megpuhult e), leválasztottam a húsról a bőrt és már csak a bőrt tettem vissza a sütőbe 220°C-ra fél órára, hogy egy kis plusz színt kapjon és ropogós legyen.

Mit is mondjak, tökéletes, puha ,omlós (Krisztián szerint rágni sem kell), szaftos, a bőre pedig ropogós. Melegen pirított hagymás tört krumplival lett ebéd belőle, a maradék pedig hidegen tökéletes szendvicsbe felvágott helyett.
A szaftját eltettem, mert amikor megkocsonyásodott a hűtőben Krisztián rögtön lecsapott rá és kenyérre kenve tömte be a bendőjébe.
Amit nem tudtunk felhasználni az egyedül az a kis darab csont volt ami összetartotta. Ha pedig semmiképpen nem győznénk szuflával, a maradék húst akár rakott tésztába, meleg salátába vagy húskrémbe is fel tudom használni.