Halloweeni tökfaragás

Szó sincs róla, hogy majmolni szeretném/szeretnénk az amerikaiak Halloween-ját (megjegyezném nem amerikai, hanem kelta eredetű), egyszerűen arról van szó, hogy most van a tökszezon és tököt faragni jó móka és szórakozás. Almát faragni kicsit nehézkes lenne és kevésbé látványos, szóval ígérem, nem fogok idén sem jelmezbe öltözni és a lépcsőházban lakó idős házaspárokhoz becsöngetni "Csokit vagy csínyt!" felkiáltással. Mi csak majomkodunk és jót szórakozunk továbbra is.

Amikor megkérdeztem Krisztiánt, hogy lenne e kedve faragni velem együtt, már szinte magam előtt láttam, hogy ülünk a konyhaasztalnál és a leterített újságpapírok felett vájjuk, farigcsáljuk a tökeinket :)
De hamar szertefoszlott ez az idilli álomkép, mert Krisztián közölte, hogy kettőnk közül én vagyok a kreatív ember, ő majd csak asszisztál és adogatja nekem a kést, kanalat. Ekkor kérdeztem meg a Hugit, hogy lenne e kedve átjönni és együtt tökölni velem. Ő persze minden hülyeségben benne van, szóval nem kellett kétszer mondanom neki. Nem kis nehézségek árán beszereztem két tököt (egy takarmányt és egy japán sütőt), kifosztottam a tavalyi adventi koszorúnkat a mécsesért és vártam az én kis húgocskámat, hogy együtt tökölődjünk.

A Szelőczei  lányok mókázásról készült képeket és a végeredményt itt láthatjátok.

Hugi rögtön lecsapott a Kupidós kötényemre

Igen, így indult a móka

Jééé, ez nem üres?

A tökfej :D

Rengeteg minden kijött belőle (a magokat kiválogattam, azok jók lesznek pirított tökmagnak, úgy még Krisztián és Hugi is barátságot tud kötni a tökkel)

Kompromisszumot kellett kötnünk, Krisztián mókás fejet akart, én meg ijesztőt (tanulság: jövőre kap egy külön tököt farigcsálni, és azt alkothat belőle, amit csak akar)

Az elkészült tökök

Szerintünk nagyon mókásak lettek

A tökös testvérek

És néhány szó a töklámpásról. Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét, ha végre leengedi őt. Jack ekkor megengedte az ördögnek, hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, az örökké izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa belsejébe tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a takarmányrépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását. Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, az Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen kivájható vigyorgó sütőtök növény váltotta fel.
Forrás