2013. május 25.

Nosztalgia lángos

Krisztián imádja a lángost, és amíg Tatán laktunk addig könnyű volt csillapítani utána való sóvárgását anélkül, hogy olajszaggal árasztottam volna el az egész lakást. Egyszerűen lesétáltunk az Építők parkjába és vettünk neki a Fapumában egy nagy sajtos-tejfölöst.
Itt Tatabányán már nem úszhatom meg ennyire egyszerűen a dolgot, ugyan volt egy kísérletünk ennek a megoldására, de csúfos kudarcot vallottunk. Nem maradt más lehetőség, kénytelen vagyok itthon készített lángossal a kedvében járni.
Volt már jó néhány próbálkozásom, a recepteket illetően: készítettem kefires vagy más néven hetes lángost, de próbálkoztam az igazi strandos lángossal is (amibe nem kell se tojás, se tej), de egyik sem nyerte el a tetszését. Aztán próba szerencse alapon visszatértem a nagymama krumplis lángosához és megjött a várva várt siker: ízlett Neki :)
Ugyan én is szeretem, de már évek óta nem ettem (a fene vigye el minden hizlal, ami finom), ezért egyszerre csak fél adagot dagasztok be, hogy rögtön be tudja falni Krisztián és ne punnyadjon meg idő előtt.






Krumplis lángos (fél adag)

Hozzávalók:
- 25 dkg finomliszt
- 10 dkg főtt krumpli
- 1,5 dkg élesztő
- 0,5 tk cukor
- 0,5 tk só
- 1 dl tej

Az összekockázott krumplit sós vízben megfőztem, a langyos tejben elkevertem a cukrot és felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a sóval és a krumplinyomón áttört krumplival, majd hozzáadtam a közben felfutott élesztőt. Kicsit összedolgoztam, nem vittem azért túlzásba és félretettem fél órára, hogy megkeljen. Miután a duplájára kelt a tészta 4 részre osztottam és 4mm vastagra nyújtottam egyenként a lángosokat (a mama annak idején egyben nyújtotta ki jó másfél centi vastagra és késsel kb. kézfejnyi nagyságú szabálytalan darabokra vágta). Még 20 percet pihentettem a lángosokat, hogy megnyúljanak a sikérszálak, egy serpenyőben olajat melegítettem  (elég meleg kell, hogy legyen az olaj, különben a tészta teleszívja magát vele, de nem lehet túl forró, mert akkor a külseje megég, belül pedig nyers marad), a lángosokat kicsit meghúzkodtam és mindkét oldalukat aranybarnára sütöttem. Papírtörlőn lecsepegtettem  és fokhagymával alaposan bemaszírozva, tejföllel megkenve és reszelt sajttal megszórva tálaltam (a már nyálát csorgató) Krisztiánnak.

2 megjegyzés:

  1. Hmmm, de régen ettem én is, pedig én is nagyon szeretem! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha-néha nem árt visszatérni a régi megszokott ízekhez :)

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...