2013. október 9.

Házi vajkaramella

Tudom, tudom diéta meg minden, de amikor Krisztiánnal elmentünk az édességboltba beszerezni a húgica tortájához az alapanyagokat, Krisztián meglátta a pultban a csábítóan hívogató kis csomagokat. Ez most neki kell, rögtön, azonnal, a zacsi száját sem kell bekötni, mert rögtön el is kezdi tesztelni :)  Egy hét alatt el is fogyott az első 20 dkg-os csomag, aztán amikor újra kellett mennem még egy kanyar fondantért kiadta az ukázt, hogy hozzam a következő kis csomagot. Most szintén nem kellett hozzá egy hét és ez is szőrén-szálán eltűnt. Nem akarok folyton az édességboltba rohangálni így nincs más hátra, mint előre: kerestem egy receptet, ami szigorúan omlósnak tűnt (legalább is nekem) és belevágtam, azaz kavartam a közepébe.





Házi tejkaramella

Hozzávalók:
25 dkg kristálycukor (szerintem xillittel vagy eritrittel is el lehet készíteni, de minek, aki karamellát akar enni, azt nem feltétlenül a kalóriák izgatják a legjobban)
0,5 l tej
4 dkg vaj (nem margarin!)

A cukrot és a tejet egy kis lábasba tettem és alacsony hőfokon elkezdem főzni. Amikor elkezdett forrni, onnantól néha-néha megkevertem (igazság szerint állandóan kellett volna, így viszont egy csomó minden mást is el tudtam intézni közben). Amikor aranybarna árnyalatú lett és és annyira besűrűsödött, hogy keverésnél látszott a lábas alja levettem a tűzhelyről. Beletettem a hideg vajat és addig kevergettem, amíg a massza teljesen magába szippantotta a vajat. Nagyjából 2 percig folyamatosan kavartam, így a tejkaramella átalakult vajkaramella masszává. A masszát szilikonos sütőpapírral kibélelt műanyag dobozba borítottam. Amikor langyosra hűlt, felkockáztam és zsírpapírba csomagolva bedobozoltam. 
Így ha Krisztiánnak újra eszébe jut, hogy enni szeretne, csak előveszem a kamrából a dobozt és utána újból jól elrejtem (mert nem baj, ha nem kell minden héten egy órát szöszmötölnöm vele).

Azt tapasztaltam, sajnos nem lett 100%-os az eredmény: a karamella nem lett teljes egészében omlós, ahogyan vártuk volna. Egyes részei a kihűlést követően megszilárdultak és omlóssá váltak, egyes részei viszont ragacsosan nyúlósak maradtak. De biztosan én rontottam el valamit, mert az eredeti recepthez mellékelt képen nem lehetett látni szétfolyt részeket.
Krisztián szerint ami viszont kárpótlás az állagért, az az íze. Mert össze sem lehet hasonlítani a boltival, ez valami mennyei :)

Update
A nagy gasztroajándék keresésben bevillant, hogy milyen jó lenne idén finom omlós vajkaramella csomagocskát adni. Nézegettem, keresgéltem és mindenhol ugyanabba a receptbe botlottam. Ezért nekiugrottam, feltettem egy dupla adagot a kislábasomba. Aztán bevillant mintha én már csináltam volna valamikor vajkaramellát (nem teljes sikerrel), gyorsan visszakerestem a posztot és kiderült, hogy pontosan ugyanannak a receptnek álltam neki, mint amit 3 éve már kipróbáltam. No sebaj, hátha most nagyobb sikerrel járok. Közben főztem, így csak időnként kevertem rajta egyet, nos a végeredmény most sem lett különb mint annó, nyúlós tapadós, nem is folyékony, de nem is szilárd, szóval totális mellélövés (pedig végső elkeseredésemben még a fagyasztóba is betettem, hátha megszilárdul).
De nem adhattam fel hiszen ezt is a gasztroajándéknak szántam, úgyhogy kutakodni kezdtem, hogy mi lehetett a gond, nálam miért nem működött a recept. Eredményként azt szűrtem le, hogy 3 ok van ami befolyásolja a végeredményt:

  1. kevés cukor
  2. kevés vaj
  3. kevergetés hiánya
Nekiugrottam újra, módosítva a recepten (30 dkg cukor, 0,5 l tej, 5,5 dkg vaj). Feltettem alacsony  hőmérsékleten a cukros tejet forrni, és időnként megkevertem, kb. 40 perc múlva már folyamatosan kevertem. Aztán egyszer csak pillanatok alatt átváltott habzásból hólyagos pöfékelésbe, ekkor mélyült el a színe és kezdett sűrűsödni. Az állaga akkor jó, amikor a kanalat a lábos alján végighúzva kilátszik a lábos alja, nem "folyik" rögtön össze. Ekkor levettem a tűzhelyről, beleraktam a vajat és alaposan belekevertem. Szilikonos sütőpapírral bélelt dobozba öntöttem és amikor már csak langyos volt hűtőbe tettem. Másnap a hűtőből kivéve kiemeltem papírostól a dobozból és egy éles késsel felkockáztam, sütőpapírra fektetve a vágások mentén is szárítottam egy napot, de tökéletes lett mind ízben, mind állagában.

A tanulság pedig annyi amellett, hogy több cukor és vaj kell bele, hogy hiába szerettem volna megúszósra venni a figurát, sajnos ha tényleg jó eredményt szeretnék akkor bizony szakadatlanul keverni kell.

Ti is kipróbálnátok? Higgyétek el megéri 😉


2 megjegyzés:

  1. Ajánlom figyelmedbe: http://maimoni.cafeblog.hu/2013/02/21/dulce-de-leche-azaz-tejkaramella-suritett-tejbol/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi szépen a tippet :) már én is olvastam a receptet. Majd a karamellás banános pitéhez tervezem elkészíteni. Addig megpróbálkozok, hátha legközelebb már az egész karamellánk omlós lesz, nem pedig folyós...

      Törlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...