 |
| Forrás |
Néhány mondatban a hálaadásról:
A hálaadás észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén tartják.
A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.
A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat.
Nagyon sok apróság mellett lehet, hogy minden nap elmegyünk, észre sem vesszük már a túlhajtottságtól, a stressztől, vagy éppen belefásultunk már a mindennapok forgatagába.
Pedig rengeteg olyan dolog van, ami számunkra magától értetődőnek tűnik, valójában egy igazi csoda. Most úgy döntöttem kicsit elgondolkozom és leírom azt, hogy én személy szerint mi mindenért lehetek hálás Istennek, a teljesség igénye nélkül. Krisztiánt is kérleltem egy ideig, hogy ő is szedje listába amiért Ő hálás, de a végén feladtam (annyira bele van merülve a kutatásba a készülő könyvéhez, hogy most semmi másba nem igazán hajlandó belefogni).
Íme az összegzés:
Hálás vagyok
- a szerető családért,
- életem társáért (Krisztiánért),
- az otthonunkért,
- az egészségünkért,
- a munkahelyemért (ahol talán meg is becsülnek),
- a kis kedvencünkért (Indianaért),
- a frissen sült kenyér illatáért,
- a segítőkész, csupa szív barátokért,
- az erdő őszi színeiért,
- a reggeli harmatos fűért a talpunk alatt,
- a jóleső kimerültségért edzés, vagy torna után,
- a tavaszi napsütés simogatásáért,
- a nyári frissítő szellőért,
- a tavaszi madárcsicsergésért,
- a gyermekek őszinte mosolyáért,
- a jégvirágokért az ablakon,
- karácsonykor a lakást betöltő fenyő illatáért,
- a tavaszi záporért,
- az augusztusi hullócsillagokért,
- a hétvégi lustálkodásért,
- az első hó ropogásáért a csizmám alatt,
- az őszi avar illatáért,
- a frissen mosott ruha érzéséért a bőrömön,
- a közös vasárnapi ebédekért,
- a naplementék varázsáért,
- a reményért, hogy igazi család leszünk egyszer,
- az esti olvasásért az ágyban,
- a hosszú közös sétákért, kirándulásokért.
Ti is "átszaladtok" a hétköznapokon? Vagy ti nálunk jobban tudjátok értékelni az élet apró, örömteli pillanatait? Nektek mi a fontos az életetekben? Ti miért vagytok igazán hálásak?
Kívánok mindenkinek örömteli, boldog hálaadást! Hogy meglássuk azt, amiért igazán hálásak lehetünk a hétköznapok egyhangúságában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése