Eszterházy zúza

Nem mindenki szereti az állati belsőségeket (én sem mindegyiket), de a szívért, a májért és a zúzáért kifejezetten odavagyunk mindketten Krisztiánnal, kiegészítve azzal, hogy ő nem irtózik a vesétől, velőtől, tüdőtől sem. Erről viszont mindig az jut eszembe, amikor gyerek voltam, és hétvégén a nagyszülőknél ebédeltünk, a nagypapa mindig kihalászta a levesből a tyúk/csirke fejét és egy kis deszkán kiskéssel kibányászta az agyát, mert nagyon szerette. Engem még azóta is ráz a gondolattól is a hideg. Hát igen van, aki az óvodában szerzi be az étel fóbiáit, én ezt a nagypapától kaptam.

De kicsit elkanyarodva a csirkeagyaktól sikerült egy kiló gyönyörű szép csirkezúzát vennem, és hogy kicsit Krisztián kedvére tegyek és ne megint kapros zúzapörkölt legyen belőle, kerestem egy új receptet. Így lett Eszterházy zúza az ebédje. 

Eszterházy zúza

Hozzávalók:
1 kg csirkezúza
2 db közepes vöröshagyma
2 ek olaj
3 db közepes sárgarépa
2 db közepes fehérrépa
3 db babérlevél
1 tk őrölt pirospaprika
0,5 tk őrölt bors
4-5 ek tejföl
1 ek liszt
1,5 tk só

A zúzát megmostam és vékonyan felcsíkoztam. A vöröshagymát felkockáztam és az olajon üvegesre pároltam, rátettem a felcsíkozott zúzát és fehéredésig melegítettem. Ekkor lejjebb vettem a hőmérsékletet, megszórtam pirospaprikával, őrölt borssal, beletettettem a babérleveleket és felöntöttem annyi vízzel, amennyi épphogy ellepte. Fedőt tettem rá és megfeledkeztem róla kb. 1,5-2 órára (akinek van kuktája hamarabb túl lehet a dolgon), közben megpucoltam a répákat és nagyon vékonyan felkarikáztam őket.
Amikor a zúza már majdnem teljesen megpuhult akkor sóztam és tettem bele a répákat.
A tejfölt a liszttel simára kevertem és a puhára főtt zúzához, répákhoz kevertem. Megvártam, amíg egyet rottyant és már el is készült az ebéd.
Az illata hihetetlenül csábító, meglátjuk Krisztiánnak elnyeri e a tetszését.