Karácsonyi ajtódísz acél ajtóra

Most már el merem mesélni, mert túl vagyunk a dolgon, de amikor megvettük a mi első, közös kis lakásunkat minden áldott nap attól tartottunk, hogy mire hazaérünk valaki kipakol minket (bár a kezdeti felfordulástól szerintem a legtöbben menekültek volna, beleértve saját magunkat is).
Ugyanis az előző lakók nem tudni milyen indíttatásból, de a bejárati ajtónak egy 8 kazettás beltéri ajtót tettek fel, amiben úgy mozogtak a kis falemez kazetták, hogy egy óvodás is könnyűszerrel bejuthatott volna rajta.
Amint összeszedtük magunkat egy kicsit anyagilag és idegileg egyaránt, kicseréltettük az ajtót egy csilli-villi, 16 ponton záródó acélajtóra (he-he-he, aki be akart jutni eddig és nem tette, az jelentem már ne is próbálkozzon, mert esélytelen lángvágón kívül mással bejutni rajta, ha nincsen hozzá kulcsa).
Nagyon örültünk neki, sőt már kétszer teszteltük is (amikor hazajöttünk a nyaralásból örömmel nyugtáztuk a tényt, hogy távollétünk alatt senki nem próbált meg bejutni, minden ugyanúgy a helyén volt, ahogyan az utazás reggelén otthagytuk).
Ezzel vége is lehetne a történetnek, de van egy kis bökkenő, amíg a tölgy ajtóba beleszúrtam egy rajzszöget és ráakasztottam az ajtódíszt, nos most hiába is próbálkoznék, a szög elhajlana, a hegye pedig felkarmolná az ajtóról a fóliát.
Pedig én mindenképpen szeretnék karácsonyi ajtódíszt (olyan nincs, hogy nincs), ezért hosszas gondolkozás után rájöttem a dolog nyitjára, hogyan tehetek fel mégis egyet fillérekből, egyszerűen.

Amire szükségem volt:
- Krisztián születésnapjáról maradt tortakartonra
- ceruzára
- egy 0,5 l-es bögrére
- szikére
- ezüstfenyő ágakra
- ragasztópisztolyra
- bogyókra és termésekre
- karácsonyi díszekre
- kétoldalú ragasztóra.

A (már egyszer tortához felhasznált) tortakarton közepén körülrajzoltam a bögre száját, majd a szikével kivágtam belőle, így lett meg az ajtódísz alapom. A fényes felére egymással szemben felragasztottam két kétoldalú ragasztó csíkot (a másik oldalukról egyenlőre nem húztam le a papírcsíkot). Elsettenkedtem a sötétben a sarkon álló szép nagy ezüstfenyőkig és egy kicsit vágtam az alsó ágaikból (nem látszó helyről, szóval nagy kárt nem tettem bennük). Otthon aztán kis ágacskákra vágtam, így ragasztottam fel a ragasztópisztollyal az ajtódísz alapom sima, papíros oldalára.
Amikor már csak a fenyőágak látszódtak, sehol sem látszott ki a papír jöhetett a díszítés: fahéj darabkák, török mogyoró, és makk (amit a környéken szedtem), és az adventi koszorúhoz is felhasznált fa karácsonyi díszlapkák.

Amikor elkészültem lehúztam a kétoldalú ragasztókról az utolsó papírcsíkokat és felragasztottam a kukucskáló köré a díszt, amíg Krisztián ellentartotta az ajtót. (De jó most már nekünk is van a karácsonyi ajtódíszünk, ami még Krisztián szerint sem lett csicsás).